Vicces sztorik a NAV-nál

A szilveszteri mulatság jegyében két megtörtént és nem tanulságok nélküli eset bemutatásával szemléltetjük (ezúttal a száraz jogszabályi hivatkozások nélkül), hogy miközben az adózás önmagában nem tréfás dolog, vannak olyan történetek, amelyek mosolyt tudnak csalni az arcokra, ha másért nem, akkor a legszebb öröm a káröröm jegyében.

Az első történet negatív hőse, és egyben vesztese is ugyanaz az „adózó”. Az S. család egy meglehetősen jól működő családi pékséget üzemeltetett betéti társaság formájában, melynek egyetlen beltagja és üzletvezetője a mama volt, míg a fia kültagként működött közre a vállalkozásban. A pékség több alkalmazottal dolgozott, akik között volt olyan, akit „feketén” foglalkoztattak, de akadt olyan is, akit a ténylegesnél alacsonyabb munkabérrel, illetve munkaidővel jelentettek be.

Az egyik ifjú alkalmazott lány (nevezzük őt L. Lillának) közelebbi kapcsolatba került a tulajdonos hölgy fiával. A mama mindezt nem nézte jó szemmel, és a két nő között a konfliktus egyre mérgesedett. Mindez odáig fajult, hogy az alkalmazottat a mama „kirúgta”. Az elbocsátott munkavállaló pedig – ahogy az nem egyszer előfordul – bejelentést tett az adóhatóságnál, részletes adatokat és bizonyítékokat szolgáltatva a foglalkoztatással összefüggő szabálytalanságokról.

A meglehetősen hosszúra nyúlt adóvizsgálat során az adóhatóság jelentős járulék- és adóhiányt állapított meg, melyet tetemes mulasztási és adóbírsággal is megspékelt. Mire azonban a határozat jogerőre emelkedett a tulajdonos elhunyt. A betéti társaságot pedig – a határozatban kirótt kötelezettséggel együtt – ki más örökölte volna meg, mint a kültag fiú és ifjú felesége, akit L. Lillának hívtak.

A másik történet főszereplője egy adóellenőr (nevezzük Tibornak), aki egy szép őszi napon revizor párjával közösen egy kardiológus vagyonosodási vizsgálatát kapta feladatul.

Annak rendje és módja szerint megkezdték a revíziót. A rendelkezésre álló adatok elemzése alapján úgy tűnt, hogy az említett adózónak (nevezzük Zoltánnak) és feleségének „mindössze” 40 milliós forráshiánya volt egy 90 milliós ház előző évben történt megvásárlása kapcsán. Aztán hogyan, hogyan sem, előkerültek egy 95 éves ausztrál, sokmilliós vagyonnal rendelkező nagynéni ajándékára vonatkozó iratok, valamint egy harmad unokatestvértől kapott, jelentős összegről szóló kölcsönszerződés. Mindezek, és egy adószakértő közreműködése révén a hiány néhány millió forintra csökkent. Ekkor úgy tűnt, hogy Zoltán és felesége viszonylag „olcsón” megúszta az adóvizsgálatot.

Nem sokkal később azonban az adóellenőrnek voltak még az egyébként teljesen jogszerűen lezárt, és lényegében már elfelejtett vizsgálattal összefüggésben „meleg percei”. Történt ugyanis, hogy néhány hónap múlva – amikor szívultrahang-vizsgálatra várakozva üldögélt egy rendelőintézet kardiológiai osztályán – az ellenőrzött orvos jelent meg fehér köpenyben az osztály másik szobájának ajtajában szólítva egy beteget…

Tekintve, hogy Tibor jelenleg is jó egészségben tölti nyugdíjas éveit, valószínűsíthető, Zoltán doktor úr nem ismerte fel, vagy éppen nem konzultálta meg a történetét a kollégáival. Mindenestre ekkor a volt revizor érezte úgy, hogy elég olcsón „megúszta” az ominózus vagyonosodási vizsgálatot.

Forrás

Nyugdíj: így számítják ki 2014-ben

A nyugdíjjogosultság megszerzése mellett az érintetteket leginkább foglalkoztató kérdés, hogyan számítják ki a nyugdíját, mekkora lesz annak összege – hisz a hátralévő életében ez adja majd megélhetését.

Mit hoz az elkövetkező év? A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetnél 2014. január 1-jétől továbbra is a kereset nettó értékét kell figyelembe venni, alapvető változtatások nem lesznek. Az öregségi nyugdíj összege változatlanul az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a megszerzett szolgálati időhöz tartozó százaléka.

A nyugdíjmérték skála
– 15 év szolgálati időtől indul, amelyhez a havi átlagkereset 43 %-a tartozik,
– 25 év szolgálati időig (63 %) évi 2-2 %-kal, majd
– 26 év szolgálati időtől (64 %)
– 36 év szolgálati időig (74 %) évi 1-1 %-kal,
– 37 év szolgálati időtől (75,5 %)
– 40 év szolgálati időig (80 %) évi 1,5-1,5 %-kal,
és minden további évben 2-2 %-kal növekszik, azonban a havi átlagkeresetnél (100 % – 50 év) több nem lehet, azaz 50 év szolgálati időnél eléri a 100 %-ot.

(A szolgálati időt változatlanul naptári évenként kell számítani, 365 napot kell egy évnek tekintetni. A töredéknap szám /1-364 napig/ a nyugdíj mértéke szempontjából nem értékelhető.)

Az öregségi teljes nyugdíj összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegénél (a nyugdíjminimum összege 2009. január 1-jétől változatlanul 28 500 forint, emelése a kormány hatáskörében van). Ha azonban a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset ezt az összeget nem éri el, úgy az öregségi teljes nyugdíj összege azonos az alapját képező havi átlagkereset összegével.

A számítás folyamata sem változik; az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni, azzal, hogy az 1988. január 1-jétől elért kereseteket, jövedelmeket – ideértve a minimálbér összegét is – naptári évenként csökkenteni kell (nettósítás);
– a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint 2010. január 1-jétől egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összegével, továbbá
– a személyi jövedelemadónak
– 2010. január 1-jét megelőzően és 2012. december 31-ét követően elért keresetek, jövedelmek esetén – a keresetek jövedelmek előzőek szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével,
– 2010. január 1-je és 2012. december 31-e között elért keresetek, jövedelmek esetén – a keresetek, jövedelmek előzőek szerint csökkentett összege és az ezen összegre számított adóalap kiegészítés (szuperbruttósítás 27 %) együttes összegére képzett összegével. (Tehát a 2010. és 2012. év közötti keresetek esetén még a szuperbruttó figyelembevételével kell a képzett adó összegét meghatározni, 2013. január 1-jét követően azonban már a ténylegesen elért kereseteket kell figyelembe venni az adó összegének számítása során.)

Abban az esetben azonban, ha az igénylő az átlagszámítási időszak legalább felében nem rendelkezik keresettel, és hiányzó időre az 1988. január 1. előtt szerzett kereseteket, jövedelmeket kell figyelembe venni, az 1988. január 1-je előtti kereseteket, jövedelmeket a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell naptári évenként csökkenteni.

Hatályos az a rendelkezés is, amely szerint a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve naptári évenként a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani (valorizálás).

(A valorizációs szorzószámokat a kormány rendeletben határozza meg, általában tárgy év márciusáig teszi közzé, addig az előző évi szorzószámok alapulvételével a nyugdíjat előlegben kell megállapítani. Tehát a 2014. évi nyugdíj-megállapításhoz szükséges szorzószámok várhatóan 2014 márciusában lesznek ismertek.)

Az úgynevezett „nyugdíjjárulék plafon” eltörlése miatti hatás ellensúlyozása érdekében korábban hatályon kívül helyezett degresszálás ismételt alkalmazása azt jelenti ¬ (továbbra is), ha a 2013. december 31-ét követő időponttól kezdődően megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több,
– a 372 001 és 421 000 forint közötti átlagkereset-rész 90 százalékát,
– a 421 000 forint feletti átlagkereset-rész 80 százalékát
kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.

(Említést érdemel, hogy 2012. évtől az öregségi nyugdíj alapjába csak a havi 372 ezer forint valorizált nettó átlagkereset kerül teljes mértékben beszámításra.)

Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy a kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak (osztószám) számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek keresete, jövedelme volt. Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni, és a kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, majd el kell osztani 12-vel, így kapjuk meg a havi átlagkeresetet.

Forrás

Vesztesek és nyertesek a magyar adórendszerben

Nem feltétlenül jogosak az adórendszer átalakításával kapcsolatban készített tanulmányukat ért kritikák, az egykulcsos személyi jövedelemadót kiragadni az egész rendszerből nem lehet, ám a jövedelem-eloszlás mellett az adóváltozások egyéb dimenzióit – mint például kereslet élénkítését – is érdemes lenne megvizsgálni. E területekről rendkívül kevés nyilvános hatástanulmány áll rendelkezésre. A költségvetési átláthatóság szempontjából mindeközben nemcsak a kelet-közép-európai régió, hanem Afganisztán vagy Albánia is lehagy bennünket. A hvg.hu interjúja Tóth G. Csabával, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. volt kutatási igazgatóhelyettesével, az egykulcsos adó hatásait elemző, nagy port felkavaró tanulmány egyik szerzőjével.

hvg.hu: Elég nagy vihart kavart mind szakmai, mind kormányzati berkekben az egykulcsos adóról Virovácz Péterrel közösen írt tanulmányuk. Talán mindenkinek az jött le annak ismertetéséből, hogy a 2010 óta végigvitt adóváltozásokkal kapcsolatban a felsőbb jövedelmi tizedekbe tartozók jártak jól. Hogyan jutottak erre a megállapításra?

Tóth G. Csaba: A két felső jövedelmi tizedben a nyertesek száma valóban meghaladja kilencven százalékot, míg az alsó nyolc decilisben ez az arány átlagosan 30 százalék. Ez azzal magyarázható, hogy előbbiek esetében az adózók számára kedvező, vagy semleges intézkedések (felső kulcs eltörlése, szuperbruttósítás eltörlése, családi adókedvezmény kiterjesztése) képesek voltak kompenzálni az egyetlen jelentős kedvezőtlen változást, az adójóváírás eltörlését. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a felső két jövedelmi tized tagjai elsősorban nem azok, akiket kiugróan gazdagnak gondolunk, sőt! Ide tartozik mindenki, aki bruttó 217 ezer forintos, vagy annál nagyobb havi jövedelemmel rendelkezik.

hvg.hu: Utóbbi körülbelül a bruttó magyar átlagfizetés.

T. G. Cs.: Így van. A kilencedik tized az átlagbér környékén kezdődik, a legfelső decilis alsó határa pedig bruttó havi 323 ezer forint. Ez azzal magyarázható, hogy a kiugróan magas jövedelmek miatt az átlagbérnél nagyobb jövedelemmel rendelkezők sokkal kevesebben vannak, mint az annál kevesebbet keresők. Ám mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy bár a vesztesek összesen 2,5 millióan, a nyertesek pedig 1,7 millióan vannak, előbbiek éves adóemelkedése (75 ezer forint), jócskán elmarad az utóbbiak adócsökkenésétől (364 ezer forint). Ez az oka annak, hogy összességében az adóreform 444 milliárd forinttal csökkentette a lakosság jövedelemadóját.

hvg.hu: Megtörtént akkor egy értékválasztás az adórendszeren belül, amely kijelenti, hogy mely csoportokat preferálja. A kisebb keresetűek ezek szerint kevésbé tudják igénybe venni a kedvezményeket.

T. G. Cs.: Az nem meglepetés, hogy akinek kisebb az adója, az kevesebb kedvezményt tud felhasználni, aki pedig egyáltalán nem fizet adót, annak lehetetlen adót csökkenteni. Márpedig 2010-ben körülbelül egymillió olyan ember volt, aki készített adóbevallást, ám nem keletkezett adókötelezettsége a kedvezményeknek köszönhetően. Ők értelemszerűen csak a vesztesek, vagy jobb esetben a semlegesek csoportjába kerülhettek. Az adójóváírás eltörlése miatt viszont félmillió alá csökkent a számuk, azaz ennyivel bővült az adóreform eredményeképpen az adózók tábora.
A teljes interjút ITT olvashatja el!

Forrás