A szilveszteri mulatság jegyében két megtörtént és nem tanulságok nélküli eset bemutatásával szemléltetjük (ezúttal a száraz jogszabályi hivatkozások nélkül), hogy miközben az adózás önmagában nem tréfás dolog, vannak olyan történetek, amelyek mosolyt tudnak csalni az arcokra, ha másért nem, akkor a legszebb öröm a káröröm jegyében.
Az első történet negatív hőse, és egyben vesztese is ugyanaz az „adózó”. Az S. család egy meglehetősen jól működő családi pékséget üzemeltetett betéti társaság formájában, melynek egyetlen beltagja és üzletvezetője a mama volt, míg a fia kültagként működött közre a vállalkozásban. A pékség több alkalmazottal dolgozott, akik között volt olyan, akit „feketén” foglalkoztattak, de akadt olyan is, akit a ténylegesnél alacsonyabb munkabérrel, illetve munkaidővel jelentettek be.
Az egyik ifjú alkalmazott lány (nevezzük őt L. Lillának) közelebbi kapcsolatba került a tulajdonos hölgy fiával. A mama mindezt nem nézte jó szemmel, és a két nő között a konfliktus egyre mérgesedett. Mindez odáig fajult, hogy az alkalmazottat a mama „kirúgta”. Az elbocsátott munkavállaló pedig – ahogy az nem egyszer előfordul – bejelentést tett az adóhatóságnál, részletes adatokat és bizonyítékokat szolgáltatva a foglalkoztatással összefüggő szabálytalanságokról.
A meglehetősen hosszúra nyúlt adóvizsgálat során az adóhatóság jelentős járulék- és adóhiányt állapított meg, melyet tetemes mulasztási és adóbírsággal is megspékelt. Mire azonban a határozat jogerőre emelkedett a tulajdonos elhunyt. A betéti társaságot pedig – a határozatban kirótt kötelezettséggel együtt – ki más örökölte volna meg, mint a kültag fiú és ifjú felesége, akit L. Lillának hívtak.
A másik történet főszereplője egy adóellenőr (nevezzük Tibornak), aki egy szép őszi napon revizor párjával közösen egy kardiológus vagyonosodási vizsgálatát kapta feladatul.
Annak rendje és módja szerint megkezdték a revíziót. A rendelkezésre álló adatok elemzése alapján úgy tűnt, hogy az említett adózónak (nevezzük Zoltánnak) és feleségének „mindössze” 40 milliós forráshiánya volt egy 90 milliós ház előző évben történt megvásárlása kapcsán. Aztán hogyan, hogyan sem, előkerültek egy 95 éves ausztrál, sokmilliós vagyonnal rendelkező nagynéni ajándékára vonatkozó iratok, valamint egy harmad unokatestvértől kapott, jelentős összegről szóló kölcsönszerződés. Mindezek, és egy adószakértő közreműködése révén a hiány néhány millió forintra csökkent. Ekkor úgy tűnt, hogy Zoltán és felesége viszonylag „olcsón” megúszta az adóvizsgálatot.
Nem sokkal később azonban az adóellenőrnek voltak még az egyébként teljesen jogszerűen lezárt, és lényegében már elfelejtett vizsgálattal összefüggésben „meleg percei”. Történt ugyanis, hogy néhány hónap múlva – amikor szívultrahang-vizsgálatra várakozva üldögélt egy rendelőintézet kardiológiai osztályán – az ellenőrzött orvos jelent meg fehér köpenyben az osztály másik szobájának ajtajában szólítva egy beteget…
Tekintve, hogy Tibor jelenleg is jó egészségben tölti nyugdíjas éveit, valószínűsíthető, Zoltán doktor úr nem ismerte fel, vagy éppen nem konzultálta meg a történetét a kollégáival. Mindenestre ekkor a volt revizor érezte úgy, hogy elég olcsón „megúszta” az ominózus vagyonosodási vizsgálatot.
