Kötelező tagságot szeretne a kamara: sokak terhe növekedne

Kötelező kamarai tagságot vezetne be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2016 januárjától minden cég számára kötelező lenne a tagság. Így a mostani évi ötezer forintos hozzájárulásnál magasabb terhet jelentene a vállalkozóknak, a jelenleg is tagoknak viszont alacsonyabb díjat. Az indoklás szerint a lépéssel befejezhetnék a kötelező regisztrációval megkezdett folyamatot, hiszen a vállalkozók jelentős része a ma kötelező regisztrációt és a kamarai hozzájárulást is tagságként éli meg.

A kamara mindezzel párhuzamosan némileg eltérne a korábban hirdetett egy tag-egy szavazat elvtől: a gazdasági erő szerint is súlyoznának. Az előterjesztést az MKIK következő küldöttgyűlésén már tárgyalnák is.

Forrás

Szabadságolás: ez nyomaszt minden második magyar dolgozót

Milyen szankciókkal kell szembenézniük a munkáltatóknak, ha nem adják ki a dolgozóik részére járó szabadságnapokat? Minden második dolgozóval előfordult már, hogy csak papíron ment szabadságra, két százalék pedig egyáltalán nem pihent.

sun on sand

A közel 4000 munkavállaló megkérdezésével készült reprezentatív felmérésből az derült ki, hogy a dolgozók negyven százaléka, ezen belül is leginkább a nők és a saját bevallásuk szerint nélkülözések közt élők találják kevésnek az adott évben kivehető szabadnapok számát, míg az anyagi biztonságban élők jelentősebb része elégedett ezzel.

A szabadság rendeltetése a munkavállaló regenerálódása, kikapcsolódása, mely tartama alatt mentesül a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól. Éppen ezen célra tekintettel kizárólag természetben van lehetőség a kiadására, azt pénzben megváltani csak a munkaviszony megszűnésekor lehetséges.

A felmérés szerint a munkavállalók közel egyharmada nem tudja kivenni az összes szabadságát az adott évben. Ez az évi munkanapok számához viszonyítva rendkívül rossz eredmény.

Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, mely mellett pótszabadság jár

– az életkor alapján,
– a tizenhat évesnél fiatalabb gyermeket nevelő munkavállalónak,
– az apának gyermeke születése esetén,
– a fiatal munkavállalónak,
– a föld alatt állandó jelleggel dolgozó vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállaló részére,
– a fogyatékossági támogatásra, illetve a vakok személyi járadékára jogosult munkavállalónak,
– továbbá akinek a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította.

A szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelessége, annak időpontját a munkáltató állapítja meg a munkavállaló meghallgatását követően. A meghallgatás során a munkaadó köteles jóhiszeműen és tisztességes módon eljárni, jogait rendeltetésszerűen gyakorolni.

Lényeges, hogy évente 7 munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, kivétel ez alól a munkaviszony első három hónapja. A munkavállalónak az erre irányuló igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie, ugyanakkor a munkáltató a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal köteles közölni.

A gyakorlatban ahogyan azt a felmérés adatai is tükrözik – a munkáltatók ennek a rendelkezésnek a betartásához nem ragaszkodnak szigorúan, számos esetben teljes egészében a munkavállalók döntésére van bízva, akik kollégáikkal kommunikálva „beosztják”, hogy ki mikor megy szabadságra. Különösen igaz ez az évi legalább tizennégy egybefüggő napra.

Főszabályként a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, kivételt képez azon munkavállalók esete, akiknek a munkaviszonya október 1-jén vagy azt követően kezdődik, ilyenkor ugyanis a munkáltató az esedékességet követő év március 31-éig is kiadhatja a szabadságot.

Abban az esetben pedig, ha a szabadságot a munkavállaló részéről felmerült okból nem lehetett az esedékesség évében kiadni (például, mert a munkavállaló gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon volt), az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik, és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

A következő évre történő átvitel oka lehet még a felek közötti, erre irányuló megállapodás. Így a tavalyi évben a munkavállaló megállapodhatott abban a munkáltatóval, hogy a 20 munkanap alapszabadság és az életkor szerinti pótszabadság összességének egyharmadát a munkáltató 2014. december 31. napjáig adja ki.

Az idei évtől azonban erre – a naptári évre kötött megállapodás alapján – lehetőség csak az életkor alapján járó pótszabadság (azaz 20 munkanappal kevesebb szabadság) esetében van.

A felmérés szerint a megkérdezettek közel felével előfordult már, hogy meg kellett szakítani a szabadságát.

A munka törvénykönyve ezt szigorú feltételek betartása mellett lehetővé teszi. Így a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekből vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő okból módosíthatja a szabadság kiadásának közölt időpontját, illetve megszakíthatja a munkavállaló már megkezdett szabadságát. Ilyen esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával, illetve a szabadság megszakításával összefüggő kárát és költségét.

Ha kollektív szerződés lehetővé teszi, a szabadság egynegyedét a munkáltató legkésőbb 2014. március 31-éig is kiadhatja. Ehhez szintén szükséges a kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok.

A válaszadók közel felével megtörtént már, hogy csak papíron ment szabadságra.

Ez rendkívül kockázatos eljárás a munkáltató részéről, ugyanis az Mt. szerint köteles naprakészen nyilvántartani a szabadság tartamát. Egy munkaügyi ellenőrzés során könnyen kiderülhet, hogy a dolgozó munkát végez, miközben a nyilvántartás szerint éppen szabadságon van.

Ha a munkavállaló mégis enged a munkáltatói nyomásnak, és aláírja (sőt, kirívó esetben helyette írják alá), hogy adott napra szabadságon volt, a munkaügyi perben a bizonyítási kötelezettség őt terheli. A csalásra fényt deríthet a szabadság nyilvántartásának egyéb dokumentumokkal történő összevetése (például adott napon aláírt számla, beléptető rendszer adatai, stb.).

Az idézett cikk szerint a ki nem vett szabadnapokat a dolgozók több mint felének nem fizeti ki a munkáltatója.

Ez a gyakori eljárás szintén jogellenes, a munkavállalót ugyanis a szabadság idejére távolléti díja illeti meg. A munkavállaló a szabadság iránti igényét munkaügyi bíróság előtt visszamenőleg 3 évre tudja érvényesíteni kamatokkal növelt összegben.

A munkaügyi ellenőrzés kiterjed a szabadságnapok valós állapotnak megfelelő nyilvántartása és az Mt. szerinti kiadásának vizsgálatára. A szabályok megsértőjét a munkaügyi felügyelet bírsággal sújtja, melynek összege általánosságban harmincezer forinttól akár tízmillió forintig is terjedhet, így ezzel sem érdemes trükközni.

Forrás

Ingyen dolgozó kültag járulékai

Betéti társaság személyesen közreműködő kültagja után kell-e járulékot fizetni, ha munkájáért nem vesz fel díjazást? Végezhet-e úgy bármilyen tevékenységet a betéti társaság kültagja, hogy ezért díjazás nem illeti meg, és nem fizetnek utána járulékot? A járulékfizetést befolyásolja-e, ha a kültag nyugdíjas?

167Ha a betéti társaság kültagja, a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik, akkor a kültag esetében tb közterheket meg kell fizetni az alábbiak szerint:

- a nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér,

- az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese után, míg

- a társaság a szociális hozzájárulási adót és a szakképzési hozzájárulást legalább a minimálbér 112,5 százaléka után fizeti meg.

A fenti fizetési kötelezettség a biztosítási jogviszonyra tekintettel akkor is fennáll, ha a kültag nem vesz fel jövedelmet.

Ha a kültag nyugdíjasként végzi a személyes közreműködést, akkor a társas vállalkozó után a társas vállalkozás havi 6810 (napi 227) forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet, míg a társas vállalkozó kültag 10 százalék nyugdíjjárulékot fog fizetni, ha vesz fel járulékalapot képező jövedelmet.

Forrás