Postai csekken fizette meg az egyéni vállalkozó a szociális hozzájárulási adót, a feladóvevényeket azonban elveszítette. Az adófolyószámlán látszik a befizetés, ennek alapján el lehet-e könyvelni költségként az adót?

Az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 47. §-a előírja a bizonylatok – adózási szempontból történő – megőrzésének kötelezettségét, az adóalanyok ezzel összefüggő feladatait. A hivatkozott paragrafus (1) bekezdése szerint az Art. 44. §-ának (1) bekezdésében meghatározott iratokat (ezek magukban foglalják az adókötelezettség teljesítését igazoló feladóvevényt is) az adózó (így az egyéni vállalkozó is) az adóhatósághoz bejelentett helyen köteles őrizni.

Abban az esetben tehát, ha a bizonylatok elvesztek, akkor az adózó lényegében nem a bejelentett helyen őrzi a bizonylatokat, hiszen már nincs mit őriznie az adott időszakra a bizonylatok elvesztése miatt. A hiányzó bizonylatok miatt az adóhatóság jelentős mértékű mulasztási bírságot is kiszabhat az Art. 172.§.(20 a) bekezdésében részletezettek szerint.

Fontos leszögezni, hogy az adófolyószámla – bár kétségkívül bizonyítja a szociális hozzájárulási adó befizetésének tényét – nem pótolja a szóban forgó bizonylatokat. Lehetősége van az érintett vállalkozónak arra, hogy a Postai Elszámolási Központ ügyfélszolgálatától kérjen másolatot a feladóvevényekről.

Amennyiben megadja a szükséges adatokat (a nevét, címét, a befizetés címzettjét, az összeget, a feladás – legalább körülbelüli – dátumát, annak a postának a címét, ahol feladta az összeget), díjfizetés ellenében megkaphatja a készpénz-átutalási megbízáson befizetett összegre vonatkozó igazolást (feladóvevény másolatok), amelyek már a befizetéseket hitelt érdemlően igazoló bizonylatai a vállalkozó könyvelésének.

A Posta Elszámoló Központ elérhetősége: Budapest XX. Attila út 40., postacíme: 1201 Budapest, Postafiók 91., az ügyfélszolgálat telefonszámai: 1/421-7575, 1/421-7576.

A Posta 2014. évi díjszabása alapján a feladóvevény pótlásáért – annak függvényében, hogy a szükséges adatok a központ helyben őrzött adataiból megállapíthatóak-e vagy az elektronikus adattáruk igénybevételére van szükség – bizonylatonként 770-3 655 forint közötti összeget kell fizetni.

Forrás

Ingyen beszélhet a cég két telefonján egymással a társaság tulajdonosa és házastársa. Hogyan számolható el a számla, és milyen közterheket kell fizetni a magáncélú használatért?

Egyszemélyes kft. alapítója és ügyvezetője ugyanazon személy. Ez a személy telefon-előfizetési szerződést köt egy szolgáltatóval, és olyan csomagot választ, amelyben két, céges telefonszámlát adnak, az érintett személyek egymást ingyen tudják hívni. Az egyik szám az ügyvezetőé, a másik egy harmadik személyé lenne (például a házastársáé) – vázolta a kérdését kiváltó szituációt Olvasónk. Ennek alapján a telefonköltségeket el lehet számolni arra tekintettel, hogy az ügyvezető házastársa ingyenes dolgozik a cégben? – kérdezte.

Az adóalappal szemben figyelembe vehető költségként való elszámolás kapcsán nem az a döntő, hogy az ügyvezető házastársa ingyenesen dolgozik-e a cégnek vagy díjazásért, hanem az, hogy a hívások üzleti célját igazolni tudják-e vagy sem – szögezte le szakértőnk. A jelzett esetben is ez a probléma gyökere, bár  forgalomarányos díjak – a beszélgetések díja – nem merülnek fel.

Feltételezhető azonban, hogy a felek nem csupán egymás hívására használják a telefont.

Adóköteles jövedelem akkor keletkezik, ha a telefonszolgáltatásért a magánszemély nem fizet, vagy nem annyit fizet, amennyit használja és a magáncélú használat mérhető vagy vélelmezzük azt.

A telefonköltségeknek, így a kapcsolódó adó alapjának pedig nem csupán a magáncélú hívások díja, hanem a nem forgalomarányos költségeknek az előbbiekhez mért aránya is része.

A telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelem ugyanis a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból
• Ÿ a forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével meghatározott magáncélú használat értékének,
• vagy a kifizető választása szerint a kiadások 20 százalékának,
• Ÿilletve – ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges – a kiadások 20 százalékának,
a magánszemély által meg nem térített része.

A kifizetőt terhelő adó alapja az előzőek szerinti jövedelem 1,19-szerese. Az erre számított adó az szja törvény szerint 16 százalék, de az adó mellett a kifizetőt 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás is terheli.

Amennyiben a számlában forgalomarányos díj nem szerepel, akkor a számlaérték 20 százaléka magánhasználatnak minősül, a fenti közterhekkel.

A fentiek kombinációja – azaz a számla alapján nemcsak ingyenes hívások történtek – esetében is a „20 százalékos módszer” választása a célszerű.

A bemutatott közterhek megfizetésével és az áfa levonására vonatkozó tiltás figyelembevételével a költségek elszámolhatóak az adóalappal szemben.

Forrás