Átmenetileg napi 12 órában szeretné foglalkoztatni dolgozóit a munkáltató. Megteheti-e, kell-e munkaszerződést módosítania, kell-e túlórapótlékot fizetnie? Egy konkrét eset: „A munkaszerződés szerint napi 8 órát kell dolgozni a dolgozóknak, reggel 7-15 óráig. A munka végzés helye is állandó. Szeptember 1-jétől három héten keresztül a munkáltató a dolgozókat napi 12 órában szeretné foglalkoztatni nem a szerződésben rögzített munkahelyen. Egyik csoportot 6-18 óráig, a másik csoportot 18-06 óráig. A fent említett időszak magában foglalja a szombat-vasárnapokat is. Kérdésem a következő: kell-e a munkaszerződésen változtatni erre a rövid időszakra, vagy elég szóban tájékoztatni a dolgozókat? Jár-e túlórapótlék és mely időszakokra?”
Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként 250 óra, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi 300 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Abban az esetben, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy részmunkaidőre jött létre, arányosan kell alkalmazni ezt a szabályt.
Főszabály szerint a jognyilatkozatokat – ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik – alaki kötöttség nélkül lehet megtenni, azonban a munkavállaló kérésére a munkáltatónak a jognyilatkozatát akkor is írásba kell foglalnia, ha az egyébként nem kötelező. Ez jelen esetben is igaz, azaz a rendkívüli munkaidőt csak a munkavállaló kérése esetén kell írásban elrendelni. Indokolni nem kell, az írásbeliség követelménye a rendkívüli munka tényére, a munkaidő kezdetére, annak végére vonatkozik. Azaz a munkaszerződést nem kell módosítani, különösen, hogy a teljes napi munkaidő napi 8 óra, mely kizárólag a felek megállapodása alapján emelhető legfeljebb napi 12 órára, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, vagy a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója.
Amennyiben a munkáltató elrendeli a rendkívüli munkavégzést, annak a munkavállaló köteles eleget tenni. Nem érvényesül ez a szabály abban az esetben, ha a munkáltató a fenti (200, illetve 300 óra) éves kereten felül kötelezi rendkívüli munkavégzésre a munkavállalót, vagy, ha a munkáltató rendszeresen veszi igénybe túlmunkára a munkavállalót.
A munkavállalónak 50 százalék bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő jár a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben (továbbá a munkaidőkereten felül vagy az elszámolási időszakon felül) végzett munka esetén.
Tehát a felek megállapodása alapján a munkavállaló számára szabadidő is biztosítható, azonban az nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál és erre az alapbér arányos része jár.
A munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén (tehát ha a munkavállalónak hétfőtől péntekig kell dolgoznia, szombatra és vasárnapra) száz százalék bérpótlék jár. A bérpótlék mértéke 50 százalék, ha a munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít.
Amennyiben tehát például szombatra eleve volt beosztása a munkavállalónak napi 8 órára, de 12 órát dolgozott, 4 órára jogosult 50 százalékos mértékű bérpótlékra. Ha egyáltalán nem volt beosztva, a 12 órára jár az alapbére és 100 százalékos mértékű bérpótlék is.
Arra érdemes ügyelni, hogy ha a munkáltatót nem egy előre nem látható körülmény készteti a túlóra elrendelésére, hanem a rendes üzemelés részeként veszi igénybe a munkavállalót a rendes munkaidején felül, a teljes időszakra megkérdőjelezhető a túlóra elrendelésének jogszerűsége.
Megoldás lehet részben a munkaidő-keret alkalmazása is, célszerűen 3 hétnél hosszabb időtartamra. A munkaidőt ugyanis a munkáltató osztja be az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel.
A munkaidő-beosztást a munkáltatónak legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Amennyiben ilyen közlésre nem kerül sor, az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. Lényeges, hogy a munkaidő-beosztásnak személyre szólónak kell lennie. Az életszerűségre és rugalmasságra tekintettel ilyennek minősül, ha a munkáltató egy munkavállalói csoporttal együttesen közli az adott beosztást, és abból kétséget kizáróan megállapítható, hogy közülük melyik munkavállalóra vonatkozik ez a közlés.
Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkavállaló beosztás esetén a beosztás szerinti napi munkaidő 4 óránál rövidebb (kivéve a részmunkaidőt), illetve 12 óránál hosszabb (kivéve a készenléti jellegű munkakört) nem lehet. A beosztás szerinti heti munkaidő felső határa 48 óra. Ez a felek írásbeli megállapodása alapján a készenléti munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetén 72 órára emelhető. A beosztás szerinti napi, illetve heti munkaidő maximumába a rendkívüli munkaidőt is be kell számítani (ezért jelezte szakértőnk, hogy csak részben szolgálhat megoldásul).
A munkavállalót továbbá hetenként két pihenőnap illeti meg, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók. A munkavállaló számára legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani.
A heti pihenőnapok helyett lehetőség van arra is, hogy hetenként legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidőt biztosítson a munkáltató. Sőt, munkaidőkeret esetén (egyenlőtlen munkaidő-beosztásra tekintettel) jogszerű, ha a munkavállalónak hetenként legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidőt biztosít a munkáltató (ebben az esetben a munkaidőkeret átlagában kell legalább heti 48 óra heti pihenőidőt biztosítani).
Figyelembe kell venni azt is ennek során – figyelmeztetett Hajdu-Dudás Mária, hogy vasárnapra rendes munkaidő kizárólag
a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
b) az idényjellegű,
c) a megszakítás nélküli,
d) a több műszakos tevékenység keretében,
e) a készenléti jellegű munkakörben,
f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,
g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,
h) külföldön történő munkavégzés során, valamint
i) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.
Vasárnapi munkavégzés esetén 50 százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár, ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető (azaz több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben, a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló).
A túlórák számához ilyen esetben akként lehet eljutni, ha a munkaidőkeret lejártát követően összesítik a ledolgozott órák számát, ennek során a törvényes munkaidőn felüli munkavégzésért jár bérpótlék.
A munkaidőkeret elrendelése anyagilag kedvezőbb lenne a munkáltató számára, azonban az alkalmazás fenti feltételeit be kell tartani.
Forrás
A hivatali, üzleti utazások költségeinek megtérítése saját személygépkocsi használata esetén kiküldetési rendelvény alapján történhet legkedvezőbben, ha ugyanis a térítés értéke nem több a kiküldetési rendelvényben meghatározott kilométer-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma, a NAV által közzétett üzemanyagár, valamint a 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével számított összegnél, akkor azt bevételként nem kell a magánszemélynek figyelembe vennie, ily módon a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonni, adatot szolgáltatni, további előny, hogy cégautó-adót sem kell fizetni.