Tartozik a vevője? Ez az ára, hogy a NAV beszámítsa fizetendő adójába

Gyakori, hogy az adózó azért nem tud eleget tenni adókötelezettségének, mert vevői nem egyenlítették ki a számlát. Rendezhető-e a NAV-val szembeni tartozás ilyen követelés beszámításával?  „Egy kft.-nek az egyik legnagyobb vevője rendszeresen jelentős késedelemmel utal. Emiatt folyószámlahitelt vett fel a társaság, viszont már ez sem elég. Tartozás keletkezett a NAV felé, az inkasszót nyújtott be. Jelen pillanatban a bizonyos vevő lejárt tartozása nagyságrendileg megegyezik a folyószámlahitel + a NAV inkasszó összegével. Van-e mód arra, hogy a kft. felajánlja a NAV számára a vevői tartozást oly formában, hogy az adótartozást a vevői tartozása összegéig a vevő bankszámlájáról hajtsa be? Ha igen, milyen feltételekkel? Ha nem, akkor van-e más megoldás a vevői tartozás beszámításával történő NAV tartozás rendezésére?”

534
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 14. § (1) bekezdésének c) és d) pontjai szerint az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles jogszabályban vagy e törvényben előírt bevallásra, adófizetésre és adóelőleg fizetésére.

Az Art. 35. § (1) bekezdése alapján az adót az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta. A beszedett adót az adóbeszedésre kötelezett fizeti meg.

Az Art. 37. § (2) bekezdése kimondja, hogy az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó belföldi fizetési számláját az azt vezető pénzforgalmi szolgáltató megterhelte, fizetési számlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a pénzforgalmi szolgáltató vagy – ha jogszabály lehetővé teszi – az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták. Minden más esetben az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adóhatóság számláján a befizetést jóváírják.

Az Art. 144. § első mondata értelmében az adóhatóság alkalmazottja – ha e törvény másként nem rendelkezik – a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit alkalmazza.

A Vht. 110. § (1) bekezdése alapján, ha az adósnak harmadik személlyel szemben követelése van, illetőleg az adós harmadik személlyel olyan szerződést kötött, amelyből később követelése keletkezik, a végrehajtó a követelést lefoglalja, egyúttal a harmadik személyt nyilatkozatra hívja fel, figyelmeztetve őt a 112. és 113. § szerinti jogkövetkezményekre.

A fentiek alapján tehát az adókötelezettségek teljesítése – így az adó megfizetése – adózót terheli, amelynek az Art.-ban meghatározott módon tehet eleget, amely alapján azonban nincs lehetőség arra, hogy a kérdés szerinti módon egy vevői követelés „beszámításával vagy átruházásával” teljesítse ezt.

Ha az adózó a teljesítésre nyitva álló határidőn belül nem tesz eleget az adófizetési kötelezettségének, akkor azt az adóhatóság egy végrehajtási eljárás keretében kísérli meg érvényesíteni, amelynek során lehetősége van a vevői követelés lefoglalásra. Amennyiben adózó nem tud eleget tenni adófizetési kötelezettségeinek, akkor – az egyéb törvényi feltételek fennállása mellett – kezdeményezhet fizetéskönnyítés iránti eljárás az adóhatóság előtt; illetőleg a vevői követelések rendezése érdekében javasolta, hogy keresse fel jogi képviselőjét, aki részletes tájékoztatást tud adni ennek peres és nem peres úton történő lehetőségeiről.

Forrás

Alkalmi foglalkoztatás 24 órában: hogyan lehet, és hogyan nem?

„Huszonnégy órás folyamatos működés esetén hogyan alkalmazható alkalmi munkavállaló? A munkaidő 0-24 óráig tart, minden másnap dolgozna, egy hónapban 15 naptári napot. Dolgozhat-e így? Az egy napra vonatkozó korlátozó rendelkezésben egy naptári nap, vagy a 8 óra számít? Mire kell figyelni ebben az esetben, hány napra kell bejelenteni a dolgozót, hány napra kell a járulékát megfizetni, illetve mennyi munkabér jár számára? Az egy munkanapra járó munkabérrel vagy a 24 órára járóval kell őt kifizetni?”
543

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efo tv.) alkalmi munkára vonatkozó rendelkezések a következők:

Eszerint az alkalmi munka a munkáltató és a munkavállaló között

– összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig, és

– egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, és

– egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig létesített, határozott időre szóló munkaviszony.

Az alkalmi munkavégzésre irányuló foglalkoztatás esetén is alkalmazni kell mögöttes szabályként a munka törvénykönyvét (Mt.), kivéve, ha az másként rendelkezik. Erre tekintettel az Mt.-nek a napi 8 órás, illetve a heti 40 órás munkaidőre vonatkozó rendelkezését itt is kötelező betartani teljes munkaidőben történő foglakoztatás esetén.

Lehetőség van egyenlőtlen munkaidő-beosztásra (akár munkaidőkeret vagy elszámolási időszak hiányában is), mely során a beosztás szerinti munkaidő legalább napi 4 óra, de nem haladhatja meg a napi 12 órát (azaz van lehetőség napi 12 órában történő foglalkoztatásra).

A teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi 12 órára emelhető, ha a munkavállaló

– készenléti jellegű munkakört lát el,

– a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója.

Ezt nevezzük hosszabb teljes napi munkaidőnek. Kizárólag ebben az esetben – a felek írásbeli megállapodása alapján – a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb 24 óra, heti munkaideje legfeljebb 72 óra lehet. A megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondhatja.

Azaz, ha nem állnak fenn a fenti feltételek (készenléti jellegű munkakör, vagy a munkavállaló a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója), nem osztható be 24 órára egy napra.

Jelen esetben releváns ugyanakkor – szemben a főszabállyal –, hogy a vasárnapi munkavégzés nem korlátozott. Nem érvényesül az Mt. azon korlátozása, hogy milyen esetekben lehet vasárnapra rendes munkaidőt beosztani, és a szabadság kiadására vonatkozó rendelkezések is kiesnek.

Egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkáltató köteles az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak a munkavégzés megkezdése előtt bejelenteni az Efo tv. szerinti adatokat (munkavállaló neve, adószáma, adóazonosító jele és társadalombiztosítási azonosító jele, egyszerűsített foglalkoztatás jellege, munkaviszony napjainak száma). Ezzel létrejön az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létesített munkaviszony. A bejelentésre sor kerülhet a 185-ös (kék) telefonszámon, vagy az ügyfélkapun keresztül a 14T1042E nyomtatvány használatával (illetve okos telefonról, tabletről is).

A jogszabály alapján nem elektronikus úton bevallásra kötelezett munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján az egyszerűsített foglalkoztatás céljából munkaviszonyt a törvény melléklete szerinti szerződés megkötésével is lehet létesíteni, a bejelentési kötelezettség teljesítése mellett. A munkaszerződést ekkor a munka megkezdéséig írásba kell foglalni úgy, hogy a munkavégzés napjának végéig elegendő kitölteni a munkáltató és a munkavállaló megnevezésén kívüli egyéb azonosító adatait.

Ha a felek minta-munkaszerződés alkalmazásával kötöttek alkalmi munkára irányuló munkaszerződést, nem kell alkalmazni a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó szabályokat, továbbá a munkabér elszámolásáról sem kell írásbeli tájékoztatást adni. Ellenkező esetben pedig az Mt. általános szabályait kell alkalmazni.

A díjazás során az Mt., valamint a kötelező legkisebb munkabérről és a garantált bérminimumról szóló külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszony alapján alapbérként, illetve teljesítménybérként – a meghatározott feltételeknek megfelelően – legalább a kötelező legkisebb munkabér 85 százaléka, garantált bérminimum esetén 87 százaléka jár (azaz akár napidíj, akár óradíj alapon is történhet az elszámolás).

Tehát, ha órabérben állapodnak meg, a munkavállaló díjazását a teljesített órák alapján kell megállapítani. Napibér esetén a díjazás 8 órára jár. Ha például egy napra alkalmazza a munkáltató a munkavállalót, aki 12 órát dolgozik, a további 4 órára rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlékra jogosult.

Az alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás esetén is jogosult a munkavállaló az Mt. szerinti bérpótlékokra, a feltételek teljesülése esetén. Ennek megfelelően:

– 15 százalékos éjszakai pótlékra, ha a munkavégzés ideje 22-06 óra között meghaladja az 1 órát,

– a napi 8 óra feletti munkaidőre 50 százalékos bérpótlékra,

– ahol nem vasárnaphoz köthető a tevékenység, 50 százalékos mértékű vasárnapi pótlékra,

– ha fizetett ünnepen dolgozik a munkavállaló, akkor a fizetett ünnepi órákra 100% bérpótlékra.

“Jól értem, hogy ha a konkrét példánál a munkakör készenléti jellegű, akkor (megállapodással) lehetséges az alkalmi munkavállaló 1 napi bejelentése és 1000 forint közteher megfizetése mellett 0-24 óráig történő munkavégzése maximum heti három alkalommal, de ebben az esetben kétszeres napi bér illeti meg minden ledolgozott napon?”  Ez ilyen formában azért nem lehetséges, mert nem egybefüggően (folyamatosan) fennálló munkaviszonyról lenne szó (egyik nap kijelentem a munkavállalót, 1 vagy 2 nap múlva ismét foglalkoztatom). Folyamatosság hiányában pedig egyenlőtlen munkaidő-beosztás (24-48 órás váltásos műszak) és a pihenőnapok összevonása fogalmilag kizárt.

A készenléti jellegű munkakörben – megállapodás alapján napi 12 órában – foglalkoztatott munkavállaló akként is teljesítheti a heti öt munkanapját, hogy 24 óra egynapi munkaidő alatt 2 munkanapját teljesíti, majd az Mt. szerinti pihenőidőt követően ismét munkába áll (a heti munkaideje a 72 órát nem haladhatja meg). Azonban ennek feltétele a teljes munkaidős munkaviszonyban történő folyamatos foglalkoztatás. Jelen esetben ez maximum 5 egymást követő naptári napig lehetséges (tehát mind az 5 napra bejelentve a munkavállalót).

Forrás

Széchenyi Kártya Program – Minden eddiginél alacsonyabb kamatok

A KAVOSZ Zrt. által irányított és már 11 hitelintézetnél forgalmazott Széchenyi Kártya Program – részben az állami kamattámogatásnak köszönhetően – napjaink legsikeresebb vállalkozói finanszírozási megoldása. A jegybanki alapkamat jelentős csökkenése és az állam által nyújtott támogatások következtében a program keretein belül igényelhető hitelkonstrukciók minden eddiginél alacsonyabb kamatokkal érhetők el a vállalkozások számára. Az olcsó hitelek lehetővé teszik – a napi likviditási problémák megoldásán túl – a válság miatt elhalasztott beruházások elindítását, a gépek, eszközök korszerűsítését, valamint tovább növelik a kkv-szektor uniós pályázatokon való részvételének esélyeit.

A hazai mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozási lehetőségeinek javítására létrehozott Széchenyi Kártya Program keretein belül hat különböző hiteltermék közül választhatják ki a vállalkozások a finanszírozási igényüknek megfelelő konstrukciót.

A Programban igényelhető hitelek egymásra épülnek és akár egyidejűleg, egyszerre is felhasználhatóak. A máig legnépszerűbb konstrukció, a Széchenyi Kártya „klasszik” szabadon felhasználható folyószámlahitel a már legalább egy éve működő mikro-, kis- és középvállalkozások átmeneti pénzügyi gondjainak megoldására szolgál. Az igénylők már 3 hét alatt akár 25 millió forint összegű szabadon felhasználható hitelhez juthatnak, gyors és egyszerűsített hitelbírálatot követően, csökkentett adminisztrációval. A folyószámlahitel jelenlegi évi nettó kamata 5,1%.*

A Széchenyi Forgóeszközhitel akár 3 éves futamideje miatt kifejezetten forgóeszközök (alapanyagok, árukészletek) finanszírozására szolgál, igénylésével a vállalkozások egy egyszerűen elérhető és rugalmasan használható, államilag támogatott hitelhez juthatnak, jelenleg évi 5,1%* nettó kamat mellett. Az igényelhető hitel 1 millió forinttól maximum 25 millió forintig, 100 000 forintonként emelkedő összegű lehet.

A Kormány évi 5 százalékpont kamattámogatást biztosít a Széchenyi Beruházási Hitel, az uniós pályázatokhoz igényelhető Széchenyi Önerő Kiegészítő Hitel és a Széchenyi Támogatást Megelőlegező Hitel hitelszerződések teljes összegéhez, az adott ügylet futamidejének első három évére. A kedvező költségeknek, valamint a rugalmasabb feltételeknek köszönhetően a Széchenyi Beruházási hitel az MNB Növekedési Hitelprogramja mellett az egyik legkedvezőbb kondíciójú forrás a piacon, ami jó alternatívát kínál a kisebb cégek számára. A Széchenyi Beruházási Hitelből ingatlan megvásárlása, építése, fejlesztése, valamint nemcsak új, hanem használt gépek beszerzése is finanszírozható. A konstrukció 20 százalék önerővel, 1- 50 millió forint összegben, maximum 10 éves futamidőre igényelhető, akár 2 éves türelmi idővel. A Széchenyi Beruházási és a Széchenyi Önerő Kiegészítő hitelek jelenlegi évi nettó ügyleti kamata1,6%*, a Széchenyi Támogatást megelőlegező Hitel évi nettó kamata jelenleg 1,1%.*

Még olcsóbb lett az Agrár Széchenyi Kártya is, amelyhez a Földművelésügyi Minisztérium 4% kamattámogatást nyújt. Az agrárium igényeire szabott egyedülálló hitelkonstrukciót a mezőgazdasági termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával, erdő-, vad- és halgazdálkodással foglalkozó mezőgazdasági őstermelők, családi gazdálkodók, egyéni vállalkozók, illetve társas vállalkozásként működő kis- és középvállalkozások vehetik igénybe.

A konstrukció évi nettó kamata jelenleg 2,1%*. Az egy, kettő vagy három éves lejáratú folyószámlahitel összege minimum 500 000 forint, felső határa 25 millió forint.

*A hiteleknél megadott évi nettó kamatok számítása: 1havi BUBOR +az adott konstrukcióhoz tartozó kamatfelár, a konstrukcióhoz nyújtott kamattámogatás mértékével csökkentve. A tájékoztató készítésének időpontjában érvényes 1havi BUBOR= 2,60 %.

Részletek: www.kavosz.hu

Forrás