A nyugdíjjogosultság megszerzése mellett az érintetteket leginkább foglalkoztató kérdés, hogyan számítják ki a nyugdíját, mekkora lesz annak összege – hisz a hátralévő életében ez adja majd megélhetését.
Mit hoz az elkövetkező év? A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetnél 2014. január 1-jétől továbbra is a kereset nettó értékét kell figyelembe venni, alapvető változtatások nem lesznek. Az öregségi nyugdíj összege változatlanul az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a megszerzett szolgálati időhöz tartozó százaléka.
A nyugdíjmérték skála
– 15 év szolgálati időtől indul, amelyhez a havi átlagkereset 43 %-a tartozik,
– 25 év szolgálati időig (63 %) évi 2-2 %-kal, majd
– 26 év szolgálati időtől (64 %)
– 36 év szolgálati időig (74 %) évi 1-1 %-kal,
– 37 év szolgálati időtől (75,5 %)
– 40 év szolgálati időig (80 %) évi 1,5-1,5 %-kal,
és minden további évben 2-2 %-kal növekszik, azonban a havi átlagkeresetnél (100 % – 50 év) több nem lehet, azaz 50 év szolgálati időnél eléri a 100 %-ot.
(A szolgálati időt változatlanul naptári évenként kell számítani, 365 napot kell egy évnek tekintetni. A töredéknap szám /1-364 napig/ a nyugdíj mértéke szempontjából nem értékelhető.)
Az öregségi teljes nyugdíj összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegénél (a nyugdíjminimum összege 2009. január 1-jétől változatlanul 28 500 forint, emelése a kormány hatáskörében van). Ha azonban a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset ezt az összeget nem éri el, úgy az öregségi teljes nyugdíj összege azonos az alapját képező havi átlagkereset összegével.
A számítás folyamata sem változik; az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni, azzal, hogy az 1988. január 1-jétől elért kereseteket, jövedelmeket – ideértve a minimálbér összegét is – naptári évenként csökkenteni kell (nettósítás);
– a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint 2010. január 1-jétől egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összegével, továbbá
– a személyi jövedelemadónak
– 2010. január 1-jét megelőzően és 2012. december 31-ét követően elért keresetek, jövedelmek esetén – a keresetek jövedelmek előzőek szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével,
– 2010. január 1-je és 2012. december 31-e között elért keresetek, jövedelmek esetén – a keresetek, jövedelmek előzőek szerint csökkentett összege és az ezen összegre számított adóalap kiegészítés (szuperbruttósítás 27 %) együttes összegére képzett összegével. (Tehát a 2010. és 2012. év közötti keresetek esetén még a szuperbruttó figyelembevételével kell a képzett adó összegét meghatározni, 2013. január 1-jét követően azonban már a ténylegesen elért kereseteket kell figyelembe venni az adó összegének számítása során.)
Abban az esetben azonban, ha az igénylő az átlagszámítási időszak legalább felében nem rendelkezik keresettel, és hiányzó időre az 1988. január 1. előtt szerzett kereseteket, jövedelmeket kell figyelembe venni, az 1988. január 1-je előtti kereseteket, jövedelmeket a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell naptári évenként csökkenteni.
Hatályos az a rendelkezés is, amely szerint a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve naptári évenként a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani (valorizálás).
(A valorizációs szorzószámokat a kormány rendeletben határozza meg, általában tárgy év márciusáig teszi közzé, addig az előző évi szorzószámok alapulvételével a nyugdíjat előlegben kell megállapítani. Tehát a 2014. évi nyugdíj-megállapításhoz szükséges szorzószámok várhatóan 2014 márciusában lesznek ismertek.)
Az úgynevezett „nyugdíjjárulék plafon” eltörlése miatti hatás ellensúlyozása érdekében korábban hatályon kívül helyezett degresszálás ismételt alkalmazása azt jelenti ¬ (továbbra is), ha a 2013. december 31-ét követő időponttól kezdődően megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több,
– a 372 001 és 421 000 forint közötti átlagkereset-rész 90 százalékát,
– a 421 000 forint feletti átlagkereset-rész 80 százalékát
kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.
(Említést érdemel, hogy 2012. évtől az öregségi nyugdíj alapjába csak a havi 372 ezer forint valorizált nettó átlagkereset kerül teljes mértékben beszámításra.)
Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy a kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak (osztószám) számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek keresete, jövedelme volt. Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni, és a kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, majd el kell osztani 12-vel, így kapjuk meg a havi átlagkeresetet.