Mi a tartalma a nemzetközi adóügyi információcseréről aláírt megállapodásnak, kiket és milyen formában érint, mire számíthatnak a külföldi bankszámlával rendelkező vállalkozások és magánszemélyek? Összefoglaltuk.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter Magyarország képviseletében Berlinben aláírta a nemzetközi adóügyi információcseréről megállapodást, amely mérföldkőnek számít az adóelkerülés elleni küzdelemben. A dokumentumot közel 50 ország és joghatóság minisztere, magas szintű képviselője írta alá az OECD Átláthatóságról és Adóügyi Információcseréről szóló Globális Fórum rendezvényén – olvashatjuk a Nemzetgazdasági Minisztérium weboldalának október 29-ei bejegyzését.
Az OECD 2014. július 14-én jelentette meg ajánlását (http://www. oecd.org/ctp/exchange-of-tax-information/standard-for-automatic-exchange-of-financial-information-in-tax-matters.htm), amely magában foglal egy országok közötti automatikus információcsere egyezmény modellt magyarázatokkal, a bankok és hasonló intézmények számára kötelező jelentési és információgyűjtési szabványokat (Common Reporting Standard, CSR), módszertanokat, illetve az adóhatóságok számára előírt adatvédelmet és IT formátumokat. Ennek a dokumentumnak az aláírására került sor Berlinben.
Magyarország az úgynevezett korai alkalmazók csoportjába tartozik, akik vállalták, hogy 2016 végére megkötik az információcsere egyezményeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a rendszer 2017 elején már működni kezdjen. Ahhoz, hogy Magyarország újonnan vállalt kötelezettségének eleget tudjon tenni, szükséges a magyar adatvédelmi törvények és az adatbiztonsági rendszer áttekintése és a kiadott OECD szabvánnyal összhangba hozása, illetve a magyar bankoknak is alaposan fel kell készülniük abban a tekintetben, hogy a külföldiek kezében lévő magyarországi bankszámlákról és tulajdonosaikról milyen információt kell összegyűjteniük és szolgáltatniuk a magyar adóhatóság felé, aki azután az adatokat továbbítja a tényleges számlatulajdonos illetősége országa felé.
A bankokra nagyon nagy feladat hárul ezen a téren, nekik kell hitelt érdemlően megbizonyosodni arról, hogy a számlatulajdonos a jövedelem tényleges haszonhúzója (beneficial owner), illetve, adatot kell szolgáltatniuk a bankszámla egyenlegéről, és a bankszámlán elkönyvelt hozamokról is. Külföldi kollégáik hasonlóan járnak majd el a saját országukban lévő nem belföldi illetőségű személyek által birtokolt bankszámlákkal kapcsolatosan.
Amennyiben a résztvevő ország pénzintézete nem tesz eleget jelentési kötelezettségének, a hazai szabályok szerinti büntetések vonatkoznak rá, például elveszítheti a működési engedélyét. Amennyiben a számlatulajdonost és a tényleges haszonhúzót a bank nem tudja megfelelően azonosítani, úgy keresztül kell nézni az adott tulajdonoson és a feltételezett haszonhúzónak kell a jövedelmet tulajdonítani, illetve információ hiányában a bankszámla nyitását meg kell tagadni.
Az OECD egyezményt első körben a korai alkalmazók csoportja alkalmazza majd, ezek közül pedig még jónéhány pénzügyi központ hiányzik. (A korai alkalmazók csoport tagjai a következők: Argentina, Belgium, Bulgária, Kolumbia, Horvátország, Ciprus, a Czech Köztársaság, Dánia, Észtország, Fáraó Szigetek, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Izland, India, Írország, Olaszország, Korea, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Málta, Mexikó, Hollandia, Norvégia, Legyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország és Anglia (beleértve a tengerentúli terülteket is). Bár a folyamattal egyetértenek, és részvételi szándékukat is jelezték, kimaradt a korai alkalmazók csoportjából néhány jelentős pénzügyi központ, mint például Svájc, Ausztria, Luxemburg, vagy Szingapúr. Az Egyesült Államok is csak a későbbiekben csatlakozik az egyezményhez, ami érthető, hiszen a 2010 óta hatályben lévő FATCA (Foreign Account Tax Compliance Act) szabályok az OECD ajánlásokhoz nagyon hasonló célt valósítanak meg.
Az OECD Model szerint az alábbi információtartalmat kell a pénzintézeteknek (beleértve a vállaltcsoport finanszírozásra szakosodott cégeket, bankokat, brókereket, befektető cégeket és biztosító társaságokat stb.) összegyűjteniük és évente jelenteni adóhatóságuknak, aki azt továbbadja az illetőség országa adóhatóságának:
Számlatulajdonos neve, címe, illetőség országa, adószám, születési hely és év, bankszámlaszámok, a bankszámlák záró egyenlege (értéke), kapott és fizetett osztalék, kamat és egyéb, a bankszámlán tartott befektetés által generált jövedelem, a számlavezető bank adatai.
A már jelenleg is hatályos megtakarítási irányelvhez hasonlóan tehát nemcsak a jövedelmet, hanem a bankszámla nagyságát is közölni kell. Újdonság, hogy a közlés egyetlen ország tekintetében sem választható, hanem kötelező, és nemcsak a közvetlen tulajdonosról kell adatot gyűjteni és szolgáltatni. Az adatgyűjtés mikéntjét is részletesen előírja az egyezmény. Attól függően, hogy meglévő vagy új számláról, magas (1 millió USD fölött), vagy alacsony értékű számláról, illetve magánszemély vagy nem magánszemély számlatulajdonosról van-e szó, az adatokat a számlatulajdonos önbevallása, valamint elektronikus, illetve papír alapú adatgyűjtés és ellenőrzés útján szerzik meg a bankok. Ha a banknak bármely adatot illetően kételye van, akkor az adatokat minden vélhetően érintett adóhatóságnak továbbítják.
A rendszer nem tartalmaz előírásokat arra az esetre, ha a bank és az adózó által közölt adatok nem egyeznek, az ellenőrzést, illetve a kapott adatok felhasználását az illetőség országának adóhatósága jogkörébe utalja. Egyelőre még sok a kérdőjel atekintetben, hogy mihez fog az adóhatóság a kapott adatokkal kezdeni, hiszen a közölt számadatok elméletben sem egyezhetnek meg az adóbevallások adataival, mivel a befektetés, a bankszámla vezetés és az adóbevallás pénzneme mind különböző lehet, ezért az adatok tartalma erősen függ a keresztárfolyamok változásától és az értékelési szabályoktól. Ráadásul Magyarországon nincsenek haszonhúzó szabályok, így közvetett jövedelemtulajdonosnak csak akkor kell a jövedelmet a bevallásában szerepeltetnie, ha a tulajdonosi láncban ellenőrzött külföldi társaság található.
Az adófizetési kötelezettség és az adóbevallás természetesen ezután is változatlanul a jövedelem tulajdonosát terheli, a tájékoztatási kötelezettség csak a jövedelmek eltitkolásának megnehezítését célozza.
Jövőre várható, hogy mind a magyar, mind a többi korai alkalmazó országának pénzintézetei pótlólagos adatokat és igazolásokat fognak bekérni a külföldi számla tulajdonoktól és azok tulajdonosaitól annak érdekében, hogy az új egyezmények hatályba lépésekor jelentési kötelezettségüket teljesíteni tudják.
