Figyelem, jelentős változás a gyed számításában 2015-ben!

Jelentősen módosulnak a gyermekgondozási díjra vonatkozó szabályok – a táppénzhez és a terhességi-gyermekágyi segélyhez hasonlóan –, amennyiben a parlament elfogadja az egészségügyi-, és egészségbiztosítási tárgyú törvénycsomagot. A főbb módosításokat az alábbiakban összefoglalva ismertetjük.

456

Módosulnak a szülőre vonatkozó szabályok

A hatályos szabály alapján gyermekgondozási díjra jogosult a biztosított szülő azzal, hogy nem tekinthető szülőnek a nevelőszülő és a helyettes szülő. A  T/2123 számú egészségügyi-, és egészségbiztosítási tárgyú törvénycsomagba foglalt módosítás alapján kibővülne azoknak a köre, akik nem tekinthetők szülőnek. Nem minősülne szülőnek a gyermekgondozási díj vonatkozásában a helyettes szülő, a Gyvtv. 84. §-a szerinti gyermekvédelmi gyám és a nevelőszülő, függetlenül attól, hogy a nála elhelyezett, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek esetében kirendelték-e gyámként.

Mikor nem jár a gyermekgondozási díj?

A hatályos szabály (1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól) alapján többek között akkor nem jár a gyermekgondozási díj, ha a jogosult a gyermek 1 éves kora előtt bármilyen jogviszonyban díjazás – ide nem értve a szerzői jog védelme alatt álló alkotásért járó, illetve a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenység díjazását – ellenében munkát végez vagy hatósági engedélyhez kötött keresőtevékenységét személyesen folytatja. A módosítás szűkíti a kivételek körét. Jövő évtől már csak a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban végzett keresőtevékenység esetén járna a gyermekgondozási díj a gyermek 1 éves kora előtt.

A módosítás kitér arra az esetre is, amikor a gyermek halála miatt nem járna a gyermekgondozási díj, azaz, ha a gyermek a gyermekgondozási díjra való jogosultság ideje alatt meghal, az elhalálozás időpontját követő hónap első napjától, vagy, ha addig a halál időpontjától számítva 15 napnál kevesebb van hátra, akkor az elhalálozást követő 16. naptól nem járna a gyermekgondozási díj.

2014-ben született ikergyermekek esetén a gyermekgondozási díj legfeljebb a gyermekek 3 életévéig jár. Erre tekintettel külön kitér a módosítás arra az esetre, ha az ikergyermekek valamelyike meghal. Azaz nem járna a gyermekgondozási díj ikergyermekek esetében, ha valamelyik gyermek a gyermekgondozási díjra való jogosultság ideje alatt meghal,

– azonos várandósságból született egynél több testvér hiányában legfeljebb az élő testvér 2. életévét követően,

– azonban, ha a gyermek a 2. életévet követő 1 éven belül meghal, azonos várandósságból született egynél több testvér hiányában az elhalálozás időpontját követő hónap első napjától, vagy ha addig a halál időpontjától számítva 15 napnál kevesebb van hátra, akkor az elhalálozást követő 16. naptól.

Változik a gyermekgondozási díj kiszámításának a szabálya

A javaslatcsomag alapján a gyermekgondozási díj számítása is jelentősen módosulna. Ha a biztosítási idő a gyermekgondozási díjra való jogosultság kezdő napját megelőzően folyamatos, akkor a gyermekgondozási díj alapját a gyermekgondozási díjra jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző naptári év első napjától a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napjáig terjedő időszakban az időszak utolsó napjához időben legközelebb eső 180 naptári napra jutó jövedelem alapján kell megállapítani.

Nagy változás, hogy a folyamatos biztosítási idő megszakítása esetén a gyermekgondozási díj alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehetne figyelembe venni. Azaz, ha a gyermekgondozási díjra a szülő 2015. augusztus 8-án válik jogosulttá, akkor folyamatos biztosítás esetén az ellátás kiszámításának az irányadó időszaka a 2014. január 1-től 2015. május 31-ig terjedő időtartam. Az ellátást a 2015. május 31-hez időben legközelebb eső 180 naptári napra jutó jövedelem alapján kell megállapítani.

Abban az esetben viszont, ha a biztosított a fenti időszakban nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, azonban a fentiekben leírt időszak utolsó napjához legközelebb eső időszakban rendelkezik legalább 120 naptári napi jövedelemmel, és van legalább a gyermekgondozási díjra való jogosultság kezdő napjától 180 nap folyamatos biztosítási jogviszonya, akkor a gyermekgondozási díj naptári napi alapját a 120 napi tényleges jövedelem alapján kell megállapítani.

Ha a biztosított a fenti időszakban nem rendelkezik 120 naptári napi jövedelemmel, de a gyermekgondozási díjra való jogosultság első napját megelőzően van legalább 180 nap folyamatos biztosítási jogviszonya, a gyermekgondozási díj naptári napi alapját a tényleges, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelme alapján kell megállapítani. Ha a biztosított a gyermekgondozási díjra való jogosultság első napját megelőzően nem rendelkezik 180 nap folyamatos biztosítási jogviszonnyal, a gyermekgondozási díj naptári napi alapját a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, kivéve, ha a tényleges vagy a szerződés szerinti jövedelme a minimálbért nem éri el. Ez esetben a gyermekgondozási díj naptári napi alapja a tényleges, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelem.

Gyermekgondozási díj számítási szabályának különleges esete

A javaslat tartalmazza azt az élethelyzetet is, amikor a figyelembe vett 180 napban a biztosítottnak azért nem volt jövedelme, mert ellátást kapott. Ez esetben a gyermekgondozási díj az alábbiak szerint alakul:

Ha a biztosított a gyermekgondozási díjra jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napjától a gyermekgondozási díjra jogosultságot közvetlenül megelőző év első napjáig terjedő időszakban azért nem rendelkezik legalább 30 naptári napi jövedelemmel, mert legalább 180 napig táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban vagy gyermekgondozási díjban – kivéve a méltányosságból megállapított ellátásokat – részesült, a gyermekgondozási díj naptári napi összegét az utolsóként megállapított ellátás alapjának figyelembevételével kell megállapítani, ha az a szerződés szerinti jövedelménél kedvezőbb. Ez a szabály csak akkor alkalmazható, ha az utolsóként megállapított ellátás alapját kizárólag a jogosultság kezdő napján fennálló foglalkoztatónál elért jövedelem figyelembevételével állapították meg.

Forrás

Ki mehet öregségi nyugdíjba 2015-ben?

Az idei évben kizárólag az 1953. előtt születettek szerezhetnek jogosultságot öregségi nyugdíjra a nyugdíjkorhatár betöltés alapján, a születési évüknek megfelelően. Rajtuk kívül csak azok a nők mehetnek öregségi nyugdíjba, akik rendelkeznek a 40 év jogosultsági idővel.

A korhatár előtti nyugdíjak – előrehozott, korengedményes, korkedvezményes öregségi nyugdíj – 2012. január 1-jétől történt megszüntetését követően saját jogú öregségi nyugdíj megállapítására kizárólag azon személyek esetében nyílik lehetőség, akik betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárukat, illetve nők esetében nyugdíjkorhatárra tekintet nélkül, amennyiben rendelkeznek 40 év jogosultsági idővel.

A társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki

– 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév,
– 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183 nap,
– 1953-ban született, a betöltött 63. életév,
– 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183 nap,
– 1955-ben született, a betöltött 64. életév,
– 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183 nap,
– 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) vonatkozó rendelkezései szerint öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint azon a napon amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

Ennek alapján például az 1952. október 1-jén született személy részére legkorábban 2015. április 2-ától lehet öregségi teljes nyugdíjat megállapítani, amennyiben ezen időpontban az egyéb jogosultsági feltételeket – 20 év szolgálati idő megléte és a biztosítási jogviszony megszüntetése – is teljesíti.

Meg kell jegyezni, hogy a gyakorlatban a biztosítási jogviszony megszüntetése feltétel teljesüléséhez kizárólag a munkaviszony, vagy munkaviszony jellegű jogviszonyok esetében kötelező a biztosítási jogviszony tényleges megszüntetése. A vállalkozói típusú jogviszonyok esetében – egyéni vállalkozó, társas vállalkozó – nem kell megszüntetni, szüneteltetni a vállalkozást.

A Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X.6.) kormányrendelet 9/A paragrafusa ugyanis meghatározza, hogy ezen biztosítási jogviszonyban álló személy esetén a biztosítási jogviszony megszűnése napjának azt a napot megelőző napot kell tekinteni, amelytől kezdődően a nyugellátást megállapítják. Az említett szabályozás alapja, hogy az öregségi nyugellátás megállapításának kezdő napjától az adott személy már kiegészítő tevékenységű vállalkozónak, társas vállalkozónak minősül, mely alapján már nem minősül biztosítottnak.

Amennyiben a fent említett születési dátumú személy nem rendelkezik 20 év szolgálati idővel, de rendelkezik legalább 15 év szolgálati idővel, úgy részére öregségi résznyugdíjat lehet megállapítani. A résznyugdíj megállapítását követő 15 napon belül az adott személy megállapodást köthet a lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási szervvel, hogy megvásárolja az öregségi teljes nyugdíjhoz – 20 évhez – hiányzó szolgálati időt.

Ezen lehetőségre az öregségi résznyugdíj megállapításáról rendelkező határozatban hívja fel a nyugdíjas figyelmét az igényét elbíráló nyugdíjbiztosítási szerv. Fontos megjegyezni, hogy a külön jogszabályban meghatározott nyugdíjjárulék összegét viszont a megállapodás megkötését követő 15 napon belül, egy összegben kell megfizetni.

Az említett szolgálati idő egyösszegű megváltásának lehetősége azt a személyt is megilleti, aki az öregségi résznyugdíjhoz szükséges 15 év szolgálati idővel nem rendelkezik, de van legalább 10 évi nyugdíjjogosultságnál figyelembe vehető szolgálati ideje. Ebben az esetben kizárólag a résznyugdíjhoz hiányzó szolgálati idő vásárolható meg.

A saját jogú nyugellátás megállapítására irányuló kérelmet írásban, kizárólag az erre a célra rendszeresített nyomtatvány (igénybejelentő-lap) kitöltésével, illetve elektronikus úton ügyfélkapus azonosítással az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság honlapján (www.onyf.hu) az „Elektronikus ügyintézés” menüponton keresztül is be lehet nyújtani, a benyújtott igényt a kérelmező lakóhelye szerint illetékes kormányhivatal nyugdíjbiztosítási igazgatósága bírálja el.

Fontos megemlíteni, hogy az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni, az ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén legkorábban az igénybejelentés időpontját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani.

Például egy 1952. január 1-jén született személy 2014. július 3-án betöltötte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, és ezen időponttól kezdődően nem áll biztosításra kötelező jogviszonyban, ezért 2014. július 3-ától jogosult lenne öregségi nyugdíjra. Ha viszont a nyugellátás megállapítására irányuló igénybejelentését csupán 2015. február hónapban terjesztené elő a lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási szervnél, akkor legkorábban 2014. augusztus 1-jétől lehetne részére nyugellátást megállapítani.

Ebben az esetben tehát a 2014. július 3-ától 2014. július 31-éig terjedő időre, mely időszakra vonatkozóan egyébként a nyugellátás már megillethette volna, utólagosan már nem érvényesíthetné az igényét.

Forrás

Özvegyi nyugdíj: így döntött a Kúria

A Kúriáig vitte ügyét egy özvegy, akinek özvegyi nyugdíjra való jogosultságát arra hivatkozva utasították el, hogy korábban az ideiglenes özvegyi nyugdíjra vonatkozó kérelmével lekéste a határidőt.

A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot – amellyel a felperes özvegyi nyugdíj megállapítása iránti igénybejelentését elutasította – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 45. § (1) bekezdésére és a 45-46. §-aira hivatkozással helybenhagyta, mert a felperes igénybejelentése a jogszerző elhalálozása után több mint 18 hónappal érkezett és mivel részére ideiglenes özvegyi nyugdíj nem került megállapításra, így özvegyi nyugdíjra sem jogosult.

A munkaügyi bíróság a Tny. 45. § (1) bekezdése, 46. § (1) bekezdés f) pontja, 47. § (1)-(3) bekezdései alkalmazásával a felperes keresetét elutasította – olvasható a Kúria tájékoztatójában. Az ítéleti érvelés szerint az özvegyi nyugdíjra való jogosultság elsődleges feltételeit a Tny. 46. § (1) bekezdése tartalmazza, azok megvalósulása esetén a társadalombiztosítási szerv ideiglenes özvegyi nyugdíjat állapít meg, ami az elhunyt házastárs halálától számított legalább egy évig jár. A felperes az özvegyi nyugdíj iránti igényét elkésetten, a házastársa halálától számított egy éven túl terjesztette elő, részére ideiglenes özvegyi nyugdíj nem jár, ideiglenes özvegyi nyugdíjra való jogosultság hiányában pedig özvegyi nyugdíj sem állapítható meg. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a Tny. 45-47. §-ai, 69. § (1) bekezdése, 80. § (6) bekezdése megsértésére hivatkozott.

A Kúria Tny. 47. § (1)  bekezdésének és 64. § (1) bekezdésének együttes értelmezésével kifejtette, hogy főszabály szerint egy évig, a különös szabályok alapján a 47. § (1) bekezdésben meghatározott időpontokig járó özvegyi nyugdíj addig igényelhető, illetve addig állapítható meg, amíg az igényléstől visszaszámított hat hónapon belül lehetőség van a jogosultság megszerzésére, legalább egy havi ellátás megállapítására. A felperes házastársa elhunytától számított egy évig szerezhetett jogosultságot az ideglenes özvegyi nyugdíjra, ezért igénybejelentését a házastársa elhunytától számított 1,5 éven belül kellett volna előterjeszteni ahhoz, hogy a Tny. 47. § (1) bekezdése szerint jogosultságát az alperes megállapíthassa.
Özvegyi nyugdíjra jogosító szabályokat tartalmaz a Tny. 47. § (2) bekezdése is, a jogosultság vagylagosan megállapított többletfeltételeit, amelyeknek a házastárs halálakor kell fennállniuk az a)-c) pontok tartalmazzák. A rendelkezésnek „az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki” szövegrésze – helyesen – nem értelmezhető önálló feltételként. A szabály vitatott szövegrészéből az következik, hogy özvegyi nyugdíj megállapítására legkorábban az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnése után kerülhet sor, az azonban nem, hogy az özvegyi nyugdíjra az előírt jogosultsági feltételekkel egyébként rendelkező azon személyek, akik ideiglenes özvegyi nyugdíjban azért nem részesültek, mert azt – bármely okból – nem, vagy legalább 1,5 éven belül nem igényelték, ne szerezhetnének jogosultságot.

A munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a Tny. 47. § (1) és (2) bekezdése az özvegyi nyugdíj igénylésére egy éves határidőt állapít meg, amelyet a felperes elmulasztott. Téves az ítélet azon jogértelmezése is, amely szerint az ideiglenes nyugdíj megállapításának hiánya önmagában kizárja az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megállapítását. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet és az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra a Tny. 47. § (2) bekezdésben foglalt feltételek vizsgálatára kötelezte.

Forrás