Ingyen beszélhet a cég két telefonján egymással a társaság tulajdonosa és házastársa. Hogyan számolható el a számla, és milyen közterheket kell fizetni a magáncélú használatért?
Egyszemélyes kft. alapítója és ügyvezetője ugyanazon személy. Ez a személy telefon-előfizetési szerződést köt egy szolgáltatóval, és olyan csomagot választ, amelyben két, céges telefonszámlát adnak, az érintett személyek egymást ingyen tudják hívni. Az egyik szám az ügyvezetőé, a másik egy harmadik személyé lenne (például a házastársáé) – vázolta a kérdését kiváltó szituációt Olvasónk. Ennek alapján a telefonköltségeket el lehet számolni arra tekintettel, hogy az ügyvezető házastársa ingyenes dolgozik a cégben? – kérdezte.
Az adóalappal szemben figyelembe vehető költségként való elszámolás kapcsán nem az a döntő, hogy az ügyvezető házastársa ingyenesen dolgozik-e a cégnek vagy díjazásért, hanem az, hogy a hívások üzleti célját igazolni tudják-e vagy sem – szögezte le szakértőnk. A jelzett esetben is ez a probléma gyökere, bár forgalomarányos díjak – a beszélgetések díja – nem merülnek fel.
Feltételezhető azonban, hogy a felek nem csupán egymás hívására használják a telefont.
Adóköteles jövedelem akkor keletkezik, ha a telefonszolgáltatásért a magánszemély nem fizet, vagy nem annyit fizet, amennyit használja és a magáncélú használat mérhető vagy vélelmezzük azt.
A telefonköltségeknek, így a kapcsolódó adó alapjának pedig nem csupán a magáncélú hívások díja, hanem a nem forgalomarányos költségeknek az előbbiekhez mért aránya is része.
A telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelem ugyanis a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból
• a forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével meghatározott magáncélú használat értékének,
• vagy a kifizető választása szerint a kiadások 20 százalékának,
• illetve – ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges – a kiadások 20 százalékának,
a magánszemély által meg nem térített része.
A kifizetőt terhelő adó alapja az előzőek szerinti jövedelem 1,19-szerese. Az erre számított adó az szja törvény szerint 16 százalék, de az adó mellett a kifizetőt 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás is terheli.
Amennyiben a számlában forgalomarányos díj nem szerepel, akkor a számlaérték 20 százaléka magánhasználatnak minősül, a fenti közterhekkel.
A fentiek kombinációja – azaz a számla alapján nemcsak ingyenes hívások történtek – esetében is a „20 százalékos módszer” választása a célszerű.
A bemutatott közterhek megfizetésével és az áfa levonására vonatkozó tiltás figyelembevételével a költségek elszámolhatóak az adóalappal szemben.