A részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozó részére ugyanannyi fizetett szabadság jár, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozónak? A munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazta – rögzíti a 19. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás.
A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Munkában töltött időnek minősül a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés, de maga a szabadság, a szülési szabadság is. Ezen kívül ide tartozik a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjának tartama, naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartama, a munkavégzés alóli mentesülésnek a munka törvénykönyvében (Mt.) meghatározott tartama.
Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, mely mellett pótszabadság jár az életkor alapján.
Pótszabadság jár továbbá a tizenhat évesnél fiatalabb gyermeket nevelő munkavállalónak, az apának gyermeke születése esetén, a fiatal munkavállalónak, a föld alatt állandó jelleggel dolgozó vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállaló részére, a fogyatékossági támogatásra, a vakok személyi járadékára jogosult munkavállalónak, továbbá akinek a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította.
A munkavállaló részére – ha a munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg – a szabadság arányos része jár (kivéve az apát a gyermeke születése esetén megillető pótszabadságot).