„Egy bt. ügyvezetőjének az édesanyja (akinek van máshol 36 órát meghaladó jogviszonya) a bt. által üzemeltetett vendéglátóhelyen tartózkodhat-e, és esetlegesen a munkában is segíthet-e díjazás és bejelentés nélkül?” Vagy egy másik eset: „Egyéni vállalkozó vagyok, és úgy tudtam, hogy segítő családtagként az édesanyám, feleségem vagy a testvérem átmenetileg, eseti jelleggel (például egy napra, ameddig elmegyek áruért) és ingyenesen (nem kap díjazást) beállhatott dolgozni a boltunkba. Ez egy NAV-os tájékoztatásban korábban meg is jelent. Nemrég voltunk egy NAV vámhivatali továbbképzésen, és ott azt mondták, hogy segítő családtagként már semmilyen formában nem lehet dolgozni a törvényi változások miatt. A segítő családtag munkavégzésével kapcsolatban szeretném megkérdezni az alábbiakat: Mi a feltétele, hogy segítő családtagként (díjazás nélkül, átmenetileg) dolgozzon nálam valaki? Lehet-e így munkát végezni? Ha igen, akkor kell-e valamilyen papírt ehhez kitölteni, jelenéti ívet kell-e vezetni, van-e valamilyen bejelentési kötelezettségem?”.
Először is tudni kell, hogy 2012. január 1-jétől kikerült az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szabályai alól a segítő családtag fogalma. Erre tekintettel a családtag esetenkénti foglalkoztatására munkaviszony (ezen belül akár egyszerűsített foglalkoztatás), illetve megbízási jogviszony keretében kerülhet sor.
Az első kérdésben foglalt esetben célszerű megbízási jogviszonyt létesíteni. A Ptk. 6:280. §-a rendelkezik az ingyenes megbízási szerződésről, mely (1) bekezdése szerint: „E fejezet (XXXIX.) rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan megbízási szerződésre, amely alapján a megbízó ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.”
Azaz ingyenes megbízási szerződés keretében foglalkoztatható a családtag bejelentési-, illetve járulékfizetési kötelezettség nélkül. Egyedül arra kell ügyelni, nehogy a munkaviszony tartalmi jegyeit viselje magán, és így színlelt szerződésnek minősüljön.
A jogviszonyok szempontjait a maguk összességében kell vizsgálni, ez alapján állapítható meg, hogy valóban megbízási szerződésről vagy leplezett munkaviszonyról van-e szó. A munkaviszonyra jellemző, hogy a munkavállaló munkavégzése munkabér ellenében történik, a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére irányul, a munkaszerződésben meghatározott helyen, előírt munkaidőben, személyesen, folyamatosan és rendszeresen, a munkáltató széles körű ellenőrzési joga mellett.
Míg a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli, köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem.
Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást – kollektív szerződés rendelkezése hiányában – az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Polgári jogi jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megrendelő.
A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megrendelő által meghatározott időpontban kell teljesíteni (például a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).
Ha mégis díjazás ellenében vonná be a családtagot a feladatok elvégzésébe a vállalkozás, akkor a munkáltatónak a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként
– mezőgazdasági, illetve turisztikai idénymunka esetén 500 forint,
– alkalmi munka esetén pedig 1 000 forint közterhet kell lerónia.
A közteher megfizetésével mentesül a munkáltató a szociális hozzájárulási adó, a szakképzési hozzájárulás, az egészségügyi hozzájárulás és a rehabilitációs hozzájárulás, valamint az szja-törvényben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség, a munkavállaló pedig a nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék, az egészségügyi hozzájárulás, valamint a személyi jövedelemadó előleg megfizetése alól.
Tudni kell azonban, hogy a munkavállaló az egyszerűsített foglalkoztatás kapcsán nem válik biztosítottá. Ezért, ha nincs egyéb biztosítási jogviszonya, akkor ezekre a napokra is fizetnie kell az egészségügyi szolgáltatási járulékot, azaz a havi 6 810 (napi 227) forintot.
Ha megbízási jogviszony keretében nem ingyen, hanem megbízási díjért dolgozik a családtag, akkor kell utána a munkáltatónak járulékot fizetni, ha a megbízási díj havi szinten eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra vetítve annak a harmincad részét.
A megbízási díjból az szja-törvény szabályai szerint általános költségelszámolás alapján 10 százalék költséget lehet elvonni, vagy számlákkal igazolva tételes költségelszámolást is lehet választani maximum a megbízási díj 50 százalékáig. Ezen költséggel csökkentett alap után kell az alábbi járulékokat megfizetni:
– 10 százalék nyugdíjjárulék
– 7 százalék egészségbiztosítási járulék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék.
A fenti költségekkel csökkentett megbízási díj után kell a 16 százalék személyi jövedelemadót megfizetni. Foglalkoztató a fenti megbízás alapján 27 százalékos szociális hozzájárulási adót köteles fizetni.
Ha a megbízási díj eléri havi szinten eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét, akkor biztosítási jogviszony jön létre, amelyet szintén be kell jelenteni a 14T1041-es nyomtatványon.