Átháríthatja-e a munkáltató a leendő dolgozójára az orvosi alkalmassági vizsgálat költségeit? A munka törvénykönyvéről szóló törvény (Mt.) 51. § (2) bekezdés szerint a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. A (4) bekezdés kimondja, hogy a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. A munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát.
Bár korábban is a munkáltatónak kellett megtérítenie a munkaköri alkalmassági vizsgálat költségeit, azonban ezt a szabályt kifejezetten az új Mt. tartalmazza. E szabályoktól csak kollektív szerződés térhet el, de az is kizárólag a munkavállaló javára (Mt. 57. § (2) bekezdés).
A fentieket támasztja alá a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló a 33/1998. (VI.24.) NM rendelet is, mely szerint munkaköri alkalmassági vizsgálat annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent, és annak képes-e megfelelni.
A rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkáltató által foglalkoztatni kívánt személynél a munkavégzés megkezdését megelőzően.
Azaz a munkáltatói kötelezettségek teljesítése körében felmerült költség nem hárítható át a munkavállalóra, sem a jövendőbeli munkavállalóra. Még akkor sem, ha a munkaviszony létesítésére nem került sor, miután kiderült, hogy az alkalmassági vizsgálat alapján a munkavállaló az egészségi állapotára tekintettel nem töltheti be az adott munkakört.