Milyen szankciókkal kell szembenézniük a munkáltatóknak, ha nem adják ki a dolgozóik részére járó szabadságnapokat? Minden második dolgozóval előfordult már, hogy csak papíron ment szabadságra, két százalék pedig egyáltalán nem pihent.
A közel 4000 munkavállaló megkérdezésével készült reprezentatív felmérésből az derült ki, hogy a dolgozók negyven százaléka, ezen belül is leginkább a nők és a saját bevallásuk szerint nélkülözések közt élők találják kevésnek az adott évben kivehető szabadnapok számát, míg az anyagi biztonságban élők jelentősebb része elégedett ezzel.
A szabadság rendeltetése a munkavállaló regenerálódása, kikapcsolódása, mely tartama alatt mentesül a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól. Éppen ezen célra tekintettel kizárólag természetben van lehetőség a kiadására, azt pénzben megváltani csak a munkaviszony megszűnésekor lehetséges.
A felmérés szerint a munkavállalók közel egyharmada nem tudja kivenni az összes szabadságát az adott évben. Ez az évi munkanapok számához viszonyítva rendkívül rossz eredmény.
Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, mely mellett pótszabadság jár
– az életkor alapján,
– a tizenhat évesnél fiatalabb gyermeket nevelő munkavállalónak,
– az apának gyermeke születése esetén,
– a fiatal munkavállalónak,
– a föld alatt állandó jelleggel dolgozó vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállaló részére,
– a fogyatékossági támogatásra, illetve a vakok személyi járadékára jogosult munkavállalónak,
– továbbá akinek a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította.
A szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelessége, annak időpontját a munkáltató állapítja meg a munkavállaló meghallgatását követően. A meghallgatás során a munkaadó köteles jóhiszeműen és tisztességes módon eljárni, jogait rendeltetésszerűen gyakorolni.
Lényeges, hogy évente 7 munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, kivétel ez alól a munkaviszony első három hónapja. A munkavállalónak az erre irányuló igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie, ugyanakkor a munkáltató a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal köteles közölni.
A gyakorlatban – ahogyan azt a felmérés adatai is tükrözik – a munkáltatók ennek a rendelkezésnek a betartásához nem ragaszkodnak szigorúan, számos esetben teljes egészében a munkavállalók döntésére van bízva, akik kollégáikkal kommunikálva „beosztják”, hogy ki mikor megy szabadságra. Különösen igaz ez az évi legalább tizennégy egybefüggő napra.
Főszabályként a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, kivételt képez azon munkavállalók esete, akiknek a munkaviszonya október 1-jén vagy azt követően kezdődik, ilyenkor ugyanis a munkáltató az esedékességet követő év március 31-éig is kiadhatja a szabadságot.
Abban az esetben pedig, ha a szabadságot a munkavállaló részéről felmerült okból nem lehetett az esedékesség évében kiadni (például, mert a munkavállaló gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon volt), az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.
Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik, és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
A következő évre történő átvitel oka lehet még a felek közötti, erre irányuló megállapodás. Így a tavalyi évben a munkavállaló megállapodhatott abban a munkáltatóval, hogy a 20 munkanap alapszabadság és az életkor szerinti pótszabadság összességének egyharmadát a munkáltató 2014. december 31. napjáig adja ki.
Az idei évtől azonban erre – a naptári évre kötött megállapodás alapján – lehetőség csak az életkor alapján járó pótszabadság (azaz 20 munkanappal kevesebb szabadság) esetében van.
A felmérés szerint a megkérdezettek közel felével előfordult már, hogy meg kellett szakítani a szabadságát.
A munka törvénykönyve ezt szigorú feltételek betartása mellett lehetővé teszi. Így a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekből vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő okból módosíthatja a szabadság kiadásának közölt időpontját, illetve megszakíthatja a munkavállaló már megkezdett szabadságát. Ilyen esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával, illetve a szabadság megszakításával összefüggő kárát és költségét.
Ha kollektív szerződés lehetővé teszi, a szabadság egynegyedét a munkáltató legkésőbb 2014. március 31-éig is kiadhatja. Ehhez szintén szükséges a kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok.
A válaszadók közel felével megtörtént már, hogy csak papíron ment szabadságra.
Ez rendkívül kockázatos eljárás a munkáltató részéről, ugyanis az Mt. szerint köteles naprakészen nyilvántartani a szabadság tartamát. Egy munkaügyi ellenőrzés során könnyen kiderülhet, hogy a dolgozó munkát végez, miközben a nyilvántartás szerint éppen szabadságon van.
Ha a munkavállaló mégis enged a munkáltatói nyomásnak, és aláírja (sőt, kirívó esetben helyette írják alá), hogy adott napra szabadságon volt, a munkaügyi perben a bizonyítási kötelezettség őt terheli. A csalásra fényt deríthet a szabadság nyilvántartásának egyéb dokumentumokkal történő összevetése (például adott napon aláírt számla, beléptető rendszer adatai, stb.).
Az idézett cikk szerint a ki nem vett szabadnapokat a dolgozók több mint felének nem fizeti ki a munkáltatója.
Ez a gyakori eljárás szintén jogellenes, a munkavállalót ugyanis a szabadság idejére távolléti díja illeti meg. A munkavállaló a szabadság iránti igényét munkaügyi bíróság előtt visszamenőleg 3 évre tudja érvényesíteni kamatokkal növelt összegben.
A munkaügyi ellenőrzés kiterjed a szabadságnapok valós állapotnak megfelelő nyilvántartása és az Mt. szerinti kiadásának vizsgálatára. A szabályok megsértőjét a munkaügyi felügyelet bírsággal sújtja, melynek összege általánosságban harmincezer forinttól akár tízmillió forintig is terjedhet, így ezzel sem érdemes trükközni.