Készenléti jellegű munkakör esetén mennyi lehet a napi munkaidő, miként kell kiadni a pihenőidőt és a szabadságot?
“A munkáltatóm teljes munkaidős bejelentés mellett a napi munkaidőt 12 órában határozta meg. A készenléti jellegű munkakörre tekintettel a beosztás szerinti munkaidőt legfeljebb 24 órában, a heti munkaidőt 72 órában határozta meg. A munkáltató 3 havi időkeretben foglalkoztat. Mivel 24/48 munkarendben (munkaidő/pihenőidő) dolgozunk, így a havi munkaidő 240-264 óra között változik havonta. A folyamatos munkarendből adódóan én 3 nap alatt 24 órát dolgozom, és 48 órám van, hogy kipihenjem magam a következő munkanapra. Egy normál munkarendben dolgozó 3 nap alatt szintén 24 órát dolgozik és 48 óra pihenő idő illeti meg. Viszont neki van egy szombati heti pihenőnapja és egy vasárnapja azaz 2 x 24 = 48 órája, ami az én esetemben teljesen elvész. Ez alapján semmilyen pótlék, illetve kompenzáció nem jár nekem? A szabadság-elszámolás tekintetében a munkáltató az éves szabadnapjaim számát a szerződés szerinti napi 12 órával szorozza, viszont a szabadság kiadása során a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaóráimmal, azaz 24 órával csökkenti, ebből adódóan viszont fele annyi szabadnapot biztosít, mint amennyi szerintem törvényileg megilletne. Ez így helyes, vagy ha téved, akkor, hol van az ő elszámolásában a hiba. illetve mit kellene kijavítania? A törvény az alap- és pótszabadságok számát munkanapban határozza meg. Kérhetem a munkáltatómat, hogy mivel minden beosztás szerinti munkanapon 24 órát dolgozunk, a szabadságunkat ne órában tartsa nyilván, hanem munkanapban, és abban is adja ki, illetve számolja el? Ön szerint ez által kiküszöbölhető lenne ez a fajta „szabadságfelezés”? ”
Készenléti jellegű munkakör esetén a napi munkaidő a felek megállapodása alapján valóban legfeljebb napi 12 órára emelhető.
A munkavállalót hetenként 2 pihenőnap illeti meg, azonban a munkaidőkeretre tekintettel ezek egyenlőtlenül is beoszthatók. A heti pihenőnapok helyett lehetőség van arra is, hogy hetenként legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidőt biztosítson a munkáltató. Sőt, munkaidőkeret esetén (egyenlőtlen munkaidő-beosztásra tekintettel) jogszerű, ha a munkavállalónak hetenként legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidőt biztosít a munkáltató (ebben az esetben a munkaidőkeret átlagában kell legalább heti 48 óra heti pihenőidőt biztosítani).
Azaz erre tekintettel a törvény nem biztosít külön kompenzációt. Annyi garanciális szabály érvényesül, hogy ha a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidő nem osztható be.
A szabadság órában történő elszámolása során például ha 30 munkanap szabadsággal rendelkezik az adott évben, abban az esetben 30 x 12 = 360 óra szabadsága van. Ha pedig 2 munkanap szabadság kiadása esetén 24 órában végezne munkát a munkaidő-beosztása alapján, 2 x 24 órában kell elszámolni és nyilvántartani a szabadságát, így a 312 óra szabadsága marad.
Azaz a munkáltató számítása helyes.
Amennyiben általános teljes napi munkaidő alapján kerülne sor a foglalkoztatására, ugyanez a szabály érvényesülne: 30 munkanap szabadság esetén 30 x 8 = 240 óra szabadsága van. Ha pedig 2 munkanap szabadság kiadása esetén 12 órában végezne munkát a munkaidő-beosztása alapján, 2 x 12 órában kell elszámolni és nyilvántartani a szabadságát. Így a munkavállalónak 216 óra szabadsága marad.
A szabadság kiadása során a munkáltató választhat a munkanapban, illetve órában történő kiadás és elszámolás között, azonban végeredményként egyik számítási mód miatt sem érheti hátrány a munkavállalót.