Vállalhat-e alkalmi munkát az, akinek van nyolcórás munkaviszonya is egy cégnél, és milyen adófizetési szabályok vonatkoznak rá? “Ha valakinek van 8 órás munkaviszonya egy cégnél, vállalhat-e alkalmi munkát az egyszerűsített munkavállalás szabályait betartva? És ha igen, az esetben összeadódik a jövedelme, vagy ha a napi 4670 forint összeget keresi, azután nem kell szja-t fizetni?”

Ha azonos munkáltatónál létesülne az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony, a munka törvénykönyve (Mt.) 201. § (1) bekezdése az irányadó, mely szerint érvénytelen az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaszerződés, ha annak megkötése időpontjában a felek között munkaviszony áll fenn. Azaz erre nincs lehetőség.

Amennyiben más munkáltatónál létesülne az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony, főszabály szerint nincs kizáró oka. Az Mt. az általános magatartási szabályok körében az alábbiakról rendelkezik:

6. § (2) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.

(4) Az e törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.

Az Mt. kifejezetten nem írja elő a munkaviszony mellett egy további munkaviszony létesítésének tilalmát (beleértve az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt is), azonban az együttműködési kötelezettségből levezethető, hogy a munkavállaló köteles bejelenteni a további munkaviszony létesítésére irányuló szándékát a munkáltató felé.

A munkáltató jogos gazdasági érdekével kapcsolatban:

8. § (1) A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.

(2) A munkavállaló munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely – különösen a munkavállaló munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján – közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére. A munkavállaló magatartása a 9. § (2) bekezdésében foglaltak szerint korlátozható. A korlátozásról a munkavállalót írásban előzetesen tájékoztatni kell.

A törvény szabályozza a munkavállaló munkahelyen kívüli magatartására vonatkozó alapvető rendelkezéseket, ami összefüggésbe hozható a munkavállaló által létesíteni kívánt további jogviszony tartalmával is. Azaz a munkavállaló munkaidején kívüli magatartása csak akkor korlátozható, ha közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére.

Ennek megfelelően a további munkaviszony (az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony) létesítése ezen feltétel teljesülése esetén tiltható meg. Ha a munkavállaló nem ért egyet a döntéssel, munkaügyi pert kezdeményezhet.

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. (Efo) törvény 9. § (2)-(4) bekezdésében foglaltak értelmében az alkalmi foglalkoztatásból származó bevételből a magánszemélynek nem kell jövedelmet megállapítania és arról bevallást benyújtania, kivéve, ha az e foglalkoztatásból származó bevétele meghaladja a foglalkoztatás naptári napjai száma és az adóév első napján hatályos kötelező legkisebb munkabér napibérként meghatározott összegének szorzatát (e szorzat a továbbiakban: mentesített keretösszeg).

Amennyiben a magánszemélynek a személyi jövedelemadó-bevallási kötelezettségét teljesítenie kell, jövedelemként a mentesített keretösszeget meghaladó részét kell bevallania. A filmipari statisztaként végzett – az említett törvény hatálya alá tartozó – alkalmi munkából származó bevételéből nem kell jövedelmet megállapítani és azt nem kell bevallani.

Az Efo-törvény 9. § (2) bekezdésének 2015. január 1-jétől hatályos előírása szerint, ha a foglalkoztatott részére alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a garantált bérminimum 87 százaléka jár, mentesített keretösszegnek a garantált bérminimum napibérként meghatározott összegének szorzatát kell tekinteni.

Ez a rendelkezés az egyszerűsített foglalkoztatásból 2014. évben megszerzett jövedelem személyi jövedelemadó-kötelezettségének megállapítása során is alkalmazható, ha az a magánszemély számára kedvezőbb [Efo-törvény 17. § ].

Forrás

Nyugdíjas munkavállalónak hogyan lehet felmondani, van-e felmondási, illetve felmentési ideje? “71 éves munkavállalónak mondott fel a cégünk, tehát, teljes jogú nyugdíjasnak minősül a munka törvénykönyve (Mt.) szerint. Van-e felmondási idő, vagy egyik napról a másikra fel lehet mondani a határozatlan idejű munkaszerződést? Ha van felmondási idő, akkor mennyi az? Illetve van-e felmentési idő? A munkavállaló 13 éve dolgozik a cégnél. Ha van felmondási idő, akkor köteles-e a munkáltató a törvényben meghatározott felmondási időt (30 nap) még 25 nappal meghosszabbítani?”

A nyugdíjasnak minősülő munkavállalók esetén az általános szabályokat kell alkalmazni azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni (Mt. 66. § (9) bekezdés), továbbá a munkavállalót nem illeti meg végkielégítés (Mt. 77. § (5) bekezdés a) pont).

Ennek megfelelően tehát a munkáltató felmondása esetén a munkavállaló felmondás ideje 30+25 nap=55 nap lesz (tehát nem úgy kell eljárni, mint azonnali hatályú felmondás esetén).

A munkáltató ezen idő felének tartamára, azaz 28 napra (a töredéknapot egész napként kell figyelembe venni) köteles felmenteni a munkavégzés alól a dolgozót (ez lesz a felmentési idő, ami tulajdonképpen a felmondási idő fele), a másik fele időtartamra, 27 napra kötelezheti munkavégzésre.

A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően (legfeljebb két részletben) kell felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díja illeti meg.

Forrás

A részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozó részére ugyanannyi fizetett szabadság jár, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozónak? A munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazta – rögzíti a 19. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás.

A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Munkában töltött időnek minősül a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés, de maga a szabadság, a szülési szabadság is. Ezen kívül ide tartozik a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjának tartama, naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartama, a munkavégzés alóli mentesülésnek a munka törvénykönyvében (Mt.) meghatározott tartama.

Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, mely mellett pótszabadság jár az életkor alapján.

Pótszabadság jár továbbá a tizenhat évesnél fiatalabb gyermeket nevelő munkavállalónak, az apának gyermeke születése esetén, a fiatal munkavállalónak, a föld alatt állandó jelleggel dolgozó vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállaló részére, a fogyatékossági támogatásra, a vakok személyi járadékára jogosult munkavállalónak, továbbá akinek a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította.

A munkavállaló részére – ha a munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg – a szabadság arányos része jár (kivéve az apát a gyermeke születése esetén megillető pótszabadságot).

Forrás