Nyugdíjas dolgozónak így lehet felmondani

Nyugdíjas munkavállalónak hogyan lehet felmondani, van-e felmondási, illetve felmentési ideje? “71 éves munkavállalónak mondott fel a cégünk, tehát, teljes jogú nyugdíjasnak minősül a munka törvénykönyve (Mt.) szerint. Van-e felmondási idő, vagy egyik napról a másikra fel lehet mondani a határozatlan idejű munkaszerződést? Ha van felmondási idő, akkor mennyi az? Illetve van-e felmentési idő? A munkavállaló 13 éve dolgozik a cégnél. Ha van felmondási idő, akkor köteles-e a munkáltató a törvényben meghatározott felmondási időt (30 nap) még 25 nappal meghosszabbítani?”

A nyugdíjasnak minősülő munkavállalók esetén az általános szabályokat kell alkalmazni azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni (Mt. 66. § (9) bekezdés), továbbá a munkavállalót nem illeti meg végkielégítés (Mt. 77. § (5) bekezdés a) pont).

Ennek megfelelően tehát a munkáltató felmondása esetén a munkavállaló felmondás ideje 30+25 nap=55 nap lesz (tehát nem úgy kell eljárni, mint azonnali hatályú felmondás esetén).

A munkáltató ezen idő felének tartamára, azaz 28 napra (a töredéknapot egész napként kell figyelembe venni) köteles felmenteni a munkavégzés alól a dolgozót (ez lesz a felmentési idő, ami tulajdonképpen a felmondási idő fele), a másik fele időtartamra, 27 napra kötelezheti munkavégzésre.

A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően (legfeljebb két részletben) kell felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díja illeti meg.

Forrás

Ennyi fizetett szabadság jár a részmunkaidőben dolgozónak

A részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozó részére ugyanannyi fizetett szabadság jár, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozónak? A munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazta – rögzíti a 19. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás.

376

A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Munkában töltött időnek minősül a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés, de maga a szabadság, a szülési szabadság is. Ezen kívül ide tartozik a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjának tartama, naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartama, a munkavégzés alóli mentesülésnek a munka törvénykönyvében (Mt.) meghatározott tartama.

Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, mely mellett pótszabadság jár az életkor alapján.

Pótszabadság jár továbbá a tizenhat évesnél fiatalabb gyermeket nevelő munkavállalónak, az apának gyermeke születése esetén, a fiatal munkavállalónak, a föld alatt állandó jelleggel dolgozó vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállaló részére, a fogyatékossági támogatásra, a vakok személyi járadékára jogosult munkavállalónak, továbbá akinek a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította.

A munkavállaló részére – ha a munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg – a szabadság arányos része jár (kivéve az apát a gyermeke születése esetén megillető pótszabadságot).

Forrás

Alkalmi foglalkoztatás 24 órában: hogyan lehet, és hogyan nem?

„Huszonnégy órás folyamatos működés esetén hogyan alkalmazható alkalmi munkavállaló? A munkaidő 0-24 óráig tart, minden másnap dolgozna, egy hónapban 15 naptári napot. Dolgozhat-e így? Az egy napra vonatkozó korlátozó rendelkezésben egy naptári nap, vagy a 8 óra számít? Mire kell figyelni ebben az esetben, hány napra kell bejelenteni a dolgozót, hány napra kell a járulékát megfizetni, illetve mennyi munkabér jár számára? Az egy munkanapra járó munkabérrel vagy a 24 órára járóval kell őt kifizetni?”
543

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efo tv.) alkalmi munkára vonatkozó rendelkezések a következők:

Eszerint az alkalmi munka a munkáltató és a munkavállaló között

– összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig, és

– egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, és

– egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig létesített, határozott időre szóló munkaviszony.

Az alkalmi munkavégzésre irányuló foglalkoztatás esetén is alkalmazni kell mögöttes szabályként a munka törvénykönyvét (Mt.), kivéve, ha az másként rendelkezik. Erre tekintettel az Mt.-nek a napi 8 órás, illetve a heti 40 órás munkaidőre vonatkozó rendelkezését itt is kötelező betartani teljes munkaidőben történő foglakoztatás esetén.

Lehetőség van egyenlőtlen munkaidő-beosztásra (akár munkaidőkeret vagy elszámolási időszak hiányában is), mely során a beosztás szerinti munkaidő legalább napi 4 óra, de nem haladhatja meg a napi 12 órát (azaz van lehetőség napi 12 órában történő foglalkoztatásra).

A teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi 12 órára emelhető, ha a munkavállaló

– készenléti jellegű munkakört lát el,

– a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója.

Ezt nevezzük hosszabb teljes napi munkaidőnek. Kizárólag ebben az esetben – a felek írásbeli megállapodása alapján – a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb 24 óra, heti munkaideje legfeljebb 72 óra lehet. A megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondhatja.

Azaz, ha nem állnak fenn a fenti feltételek (készenléti jellegű munkakör, vagy a munkavállaló a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója), nem osztható be 24 órára egy napra.

Jelen esetben releváns ugyanakkor – szemben a főszabállyal –, hogy a vasárnapi munkavégzés nem korlátozott. Nem érvényesül az Mt. azon korlátozása, hogy milyen esetekben lehet vasárnapra rendes munkaidőt beosztani, és a szabadság kiadására vonatkozó rendelkezések is kiesnek.

Egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkáltató köteles az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak a munkavégzés megkezdése előtt bejelenteni az Efo tv. szerinti adatokat (munkavállaló neve, adószáma, adóazonosító jele és társadalombiztosítási azonosító jele, egyszerűsített foglalkoztatás jellege, munkaviszony napjainak száma). Ezzel létrejön az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létesített munkaviszony. A bejelentésre sor kerülhet a 185-ös (kék) telefonszámon, vagy az ügyfélkapun keresztül a 14T1042E nyomtatvány használatával (illetve okos telefonról, tabletről is).

A jogszabály alapján nem elektronikus úton bevallásra kötelezett munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján az egyszerűsített foglalkoztatás céljából munkaviszonyt a törvény melléklete szerinti szerződés megkötésével is lehet létesíteni, a bejelentési kötelezettség teljesítése mellett. A munkaszerződést ekkor a munka megkezdéséig írásba kell foglalni úgy, hogy a munkavégzés napjának végéig elegendő kitölteni a munkáltató és a munkavállaló megnevezésén kívüli egyéb azonosító adatait.

Ha a felek minta-munkaszerződés alkalmazásával kötöttek alkalmi munkára irányuló munkaszerződést, nem kell alkalmazni a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó szabályokat, továbbá a munkabér elszámolásáról sem kell írásbeli tájékoztatást adni. Ellenkező esetben pedig az Mt. általános szabályait kell alkalmazni.

A díjazás során az Mt., valamint a kötelező legkisebb munkabérről és a garantált bérminimumról szóló külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszony alapján alapbérként, illetve teljesítménybérként – a meghatározott feltételeknek megfelelően – legalább a kötelező legkisebb munkabér 85 százaléka, garantált bérminimum esetén 87 százaléka jár (azaz akár napidíj, akár óradíj alapon is történhet az elszámolás).

Tehát, ha órabérben állapodnak meg, a munkavállaló díjazását a teljesített órák alapján kell megállapítani. Napibér esetén a díjazás 8 órára jár. Ha például egy napra alkalmazza a munkáltató a munkavállalót, aki 12 órát dolgozik, a további 4 órára rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlékra jogosult.

Az alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás esetén is jogosult a munkavállaló az Mt. szerinti bérpótlékokra, a feltételek teljesülése esetén. Ennek megfelelően:

– 15 százalékos éjszakai pótlékra, ha a munkavégzés ideje 22-06 óra között meghaladja az 1 órát,

– a napi 8 óra feletti munkaidőre 50 százalékos bérpótlékra,

– ahol nem vasárnaphoz köthető a tevékenység, 50 százalékos mértékű vasárnapi pótlékra,

– ha fizetett ünnepen dolgozik a munkavállaló, akkor a fizetett ünnepi órákra 100% bérpótlékra.

“Jól értem, hogy ha a konkrét példánál a munkakör készenléti jellegű, akkor (megállapodással) lehetséges az alkalmi munkavállaló 1 napi bejelentése és 1000 forint közteher megfizetése mellett 0-24 óráig történő munkavégzése maximum heti három alkalommal, de ebben az esetben kétszeres napi bér illeti meg minden ledolgozott napon?”  Ez ilyen formában azért nem lehetséges, mert nem egybefüggően (folyamatosan) fennálló munkaviszonyról lenne szó (egyik nap kijelentem a munkavállalót, 1 vagy 2 nap múlva ismét foglalkoztatom). Folyamatosság hiányában pedig egyenlőtlen munkaidő-beosztás (24-48 órás váltásos műszak) és a pihenőnapok összevonása fogalmilag kizárt.

A készenléti jellegű munkakörben – megállapodás alapján napi 12 órában – foglalkoztatott munkavállaló akként is teljesítheti a heti öt munkanapját, hogy 24 óra egynapi munkaidő alatt 2 munkanapját teljesíti, majd az Mt. szerinti pihenőidőt követően ismét munkába áll (a heti munkaideje a 72 órát nem haladhatja meg). Azonban ennek feltétele a teljes munkaidős munkaviszonyban történő folyamatos foglalkoztatás. Jelen esetben ez maximum 5 egymást követő naptári napig lehetséges (tehát mind az 5 napra bejelentve a munkavállalót).

Forrás