2014. június hónap bejegyzései

Jön a reklámadó! Itt vannak a részletek

Közzétéve: Szerző:

Önálló képviselői indítványként benyújtotta a reklámadóról szóló törvényről szóló javaslatát az Országgyűlésnek L. Simon László fideszes képviselő.

367A fideszes képviselő szerint adót kellene fizetni a Magyarországon letelepedettnek minősülő médiatartalom-szolgáltatóknak, a sajtótermékek kiadójának, a szabadtéri reklámhordozót, ingatlant reklám céljára hasznosító személynek vagy szervezetnek, továbbá az internetes reklám közlőjének.

Az adó alapja az adóalany adóköteles tevékenységéből származó adóévi nettó árbevétel.

Az adóalap

– évi 500 millió forintot meg nem haladó részére nulla százalék,
– 0,5 milliárd forinttól 5 milliárdig 1 százalék,
– az 5 milliárd és a 10 milliárd forint közötti részre 10 százalék,
– a 10 milliárd és a 15 milliárd forint közötti részre 20 százalék,
– a 15 milliárd és a 20 milliárd forint közötti részre 30 százalék,
– a 20 milliárd forintot meghaladó részre pedig 40 százalék lenne az adó.

Az adóelőleget első alkalommal 2014. augusztus 20-áig kellene bevallani és megfizetni a 2013. évi tevékenységből származó nettó árbevétel alapján.

Forrás

Adómentes perselypénz, avagy papok, egyházi személyek közterhei

Közzétéve: Szerző:

Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet. Pál apostol rómaiakhoz írt levelét (13:7) citálva összefoglaltuk, hogy Magyarországon milyen közterheket viselnek a vallási közösségek szolgálatában álló személyek, illetve milyen mentességek, kedvezmények illetik meg ezt a kört.

298

Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen (Máté 27.62–66). A tétel a magyarországi egyházak esetében beigazolódik állami támogatásukban, a magánszemélyek adójának 1 százalékos felajánlásában, de az egyházi személyek méltányos közteherviselésében is.

A vallási közösségek szolgálatában álló személyek járandóságai és a vallási közösségek juttatásai után fizetendő adó- és járulékkötelezettségek a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (Lvtv.) 2013. augusztus 1-jétől hatályba lépett változásai következtében módosultak.

A változás azzal függ össze, hogy az Lvtv. a vallási közösségeket és a szolgálatukban álló személyeket a vallási közösségek jogállása szerint két körbe sorolja:
–        Az egyházi jogi személyek a bevett egyházak és azok belső egyházi jogi személyei. A bevett egyház azonos hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező autonóm szervezet, amelynek ezt a közjogi jogállást az Országgyűlés a közösségi célok érdekében történő együttműködés céljából biztosítja. A 27 bevett egyház felsorolását az Lvtv. melléklete tartalmazza. Az egyházi személyek a bevett egyház belső szabályában meghatározott, az egyházi jogi személyek szolgálatában álló, egyházi szolgálatot sajátos egyházi szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban teljesítő természetes személyek.
–        A vallási tevékenységet végző szervezet olyan egyesület, amelynek tagjai azonos hitelveket valló természetes személyek, és amelynek alapszabályában meghatározott célja vallási tevékenység végzése. A vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjai a vallási tevékenységet végző szervezet szolgálatában álló, munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személyek.

Az adózás rendjéről szóló törvény szerint [178. § 22. pont] az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni, így a vallási közösségek mindkét formájában a közösség szolgálatát ellátó személyek havi járandóságának adókötelezettségére a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. (szja) törvény 24-27. §-aiban foglalt rendelkezések irányadóak, továbbá e személyeket is megilletik a vallási közösség által munkáltatói minőségében adható (béren kívüli és egyes meghatározott) juttatások, lakáscélú támogatások, hitelek.

Ezzel szemben az általános járulékfizetésre, szociális hozzájárulási adóra vonatkozó szabályok csak a ténylegesen munkaviszonyban vagy egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban állókra vonatkoznak, míg az egyházi szolgálatot sajátos egyházi szolgálati viszonyban ellátó egyházi személy után az adott egyház – a minimálbér alapul vételével – havonta központilag fizeti meg a nyugdíjjárulékot és a természetbeni egészségbiztosítási járulékot, vagyis a járulékot nem az érintett járandóságából kell levonni. E sajátos egyházi szolgálati viszony alapján az egyházi személy nem jogosult a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokra, illetve álláskeresési támogatásra. Az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy után az egyházi jogi személy ugyancsak a minimálbér alapján kötelezett a szociális hozzájárulási adó fizetésére.

A szja törvény 1. számú melléklete a vallási közösségeket érintő számos adómentes (ebből következően teljesen köztehermentes) jogcímet is felsorol. Ezek közül azonban az egyházi jogi személy mellett, az egyesületi formában működő vallási tevékenységet végző szervezetre csak az évente egy alkalommal 5000 forint értékben adható tárgyjutalom juttatásának adómentessége vonatkozik [szja tv. 1. számú melléklet 8.18 pont];

Ugyanakkor a bevett egyházak és azok belső egyházi jogi személyei esetében adómentesek a következők:
–        a bevett egyház belső szabálya szerint létrehozott és az egyházi jogi személy által működtetett nyugdíjalapból a bevett egyház idős, rokkant egyházi személy tagja vagy az említett tag özvegye számára folyósított nyugellátás vagy nyugdíj-kiegészítés [szja tv. 3. § 23./j) pont; 1. számú melléklet 1.2. pont];
–        az egyházi jogi személy által juttatott szociális segély [szja tv. 1. számú melléklet 1.3. pont];
–        az egyházi személynek vagy az egyházi jogi személy részére végzett tevékenység ellátásáért rendszeres havi díjazásban részesülő magánszemélynek, elkülönített nyilvántartás alapján
–        juttatott olyan vagyoni érték (így különösen a perselypénz, az egyházfenntartói járulék vagy az adomány, ide nem értve az egyházi jogi személy számára közcélú adományként átadott pénzösszeget), amelyet egyházi szertartásért vagy egyházi szolgálatért magánszemély közvetlenül vagy közvetve nyújt,
–        a központi költségvetésből jövedelempótlék vagy annak megfelelő jogcímen nyújtott támogatás [szja tv. 1. számú melléklet 4.8. pont],
–        az egyházi jogi személy által a tanuló, hallgató részére e jogviszonyára tekintettel jogszabályban meghatározott feltételek szerint adott pénzbeli juttatás [szja tv. 1. számú melléklet 4.13. pont];
–        az egyházi jogi személy forrásából nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás (ideértve a gyermek, a tanuló, a beteg, illetve a szociális ellátásra jogosult részére ingyenesen vagy kedvezményesen természetben biztosított étkeztetést is) azzal, hogy az üdültetés és a gyógy-üdültetés nem minősül egészségügyi, illetőleg szociális ellátásnak [szja tv. 1. számú melléklet 8.1. pont];
–        a bevett egyház belső szabályában meghatározott tartási kötelezettségből adódó juttatás, ideértve az egyházi jogi személy által a kezelésében levő egyházi üdülőben egyházi személynek nyújtott ingyenes üdülést is, valamint a bejegyzett szerzetesrend közösségében élő magánszemély tagnak a rendtől – egyéni szükségleteinek fedezetére – kapott pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatás [szja tv. 1. számú melléklet 8.20. pont];
–        az a juttatás, amelyet az egyházi jogi személy forrásából
–        a közoktatásról szóló törvény szerinti sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló kulturális, sport és más hasonló rendezvény alkalmával nem pénzbeli formában kap, ideértve a rendezvényhez kapcsolódó utazást, szállást, étkezést és egyéb, a rendezvénnyel szokásszerűen együtt járó juttatást is;
–        a közoktatásban vagy hasonló képzésben részt vevő gyermek, tanuló a tanulmányi kirándulás, táborozás, tanulmányi verseny alkalmával kap (ideértve az iskolai könyvjutalmat is);
–        az előzőekben említett rendezvényeken a gyermekek, tanulók felügyeletét ellátó magánszemély a jelenlétének, közreműködésének biztosításához nem pénzbeli (utazás, szállás, étkezés) formában kap [szja tv. 1. számú melléklet 8.22. pont];
–        az egyházi jogi személy által a lakosság, a közösség széles körét érintő (nem zártkörű), azonos részvételi feltételekkel szervezett kulturális, hagyományőrző, sport, szabadidős és más hasonló közösségi rendezvényen helyben nyújtott szolgáltatás, helyi fogyasztásra juttatott étel, ital, valamint – legfeljebb a rendezvény összes költségének 10 százalékáig terjedő együttes értékben – résztvevőnként azonos értékű, ajándék [szja tv. 1. számú melléklet 8.35. pont].

Az egyesületi formában működő vallási tevékenységet végző szervezet esetében – amennyiben a hitéleti tevékenysége mellett közfeladat vállalásával közhasznúnak minősül – a létesítő okiratában rögzített közhasznú céljával összhangban a közhasznú cél szerint címzett magánszemélynek nem pénzben adott juttatás, pénzben történő juttatás esetén legfeljebb a minimálbér 50 százalékát meg nem haladó összegben havonta adott támogatás lehet adómentes [szja tv. 1. számú melléklet 3.3. pont].

Nem adómentes azonban az a juttatás,
–        amelynek címzettje az alapító, az adományozó, a támogató – kivéve az orvosi javaslat alapján fogyatékosságával, gyógyításával összefüggő termék, szolgáltatás formájában nem pénzben megszerzett bevételt –,
–        amelyet a kifizetővel munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy más, a Polgári törvénykönyv szerinti olyan szerződéses jogviszonyban álló magánszemély kap, amelynek alapján a kifizetés (juttatás) a magánszemélyt
–        az általa végzett tevékenység mennyiségi és/vagy minőségi jellemzőire tekintettel,
–        termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának ellenértékeként,
–        jog alapításának, joggyakorlás átengedésének, jogról való lemondásnak ellenértékeként
illeti meg [szja tv. 1. számú melléklet 3.4. pont].

Forrás

Árvaellátásra, szülői nyugdíjra való jogosultság

Közzétéve: Szerző:

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretén belül járó hozzátartozói nyugellátások megállapításához mind az elhunyt jogszerző, mind pedig a nyugdíjigénylő részéről is egyidejűleg teljesülniük kell a jogszabályban rögzített jogosultsági feltételeknek.

Az elhunyt jogszerzőre vonatkozó jogosultsági feltételek:
–          a jogszerző a halál időpontjában saját jogú nyugellátásban, vagy korhatár előtti ellátásban, vagy szolgálati járandóságban, vagy balettművészeti életjáradékban, vagy átmeneti bányászjáradékban részesüljön.
–          amennyiben a jogszerző a halál időpontjában nem a fent említett ellátásokban részesült, vagy nem részesült egyáltalán semmilyen ellátásban, a jogszerzőre előírt feltétel, hogy rendelkezzen az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, vagy amennyiben
a) a 22 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és
aa) az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül, vagy
ab) összesen legalább 2 év,
b) a 22 éves életkor betöltését követően, de a 25 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 4 év,
c) a 25 éves életkor betöltését követően, de a 30 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 6 év,
d) a 30 éves életkor betöltését követően, de a 35 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 8 év,
e) a 35 éves életkor betöltését követően, de a 45 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 10 év,
f) a 45 éves életkor betöltését követően, de az 55 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 15 év
szolgálati idővel.

Fontos megemlíteni, hogy a jogszerzés szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időtartamot, amely alatt az elhunyt jogszerző rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rokkantsági ellátásban részesült. Ezen szabályozás azon elhunyt jogszerzők esetében bír relevanciával, akik a fiatalon bekövetkezett megrokkanásuk miatt csupán kevés szolgálati időt szerezhettek.

Az elhunyt jogszerző jogán árvaellátás állapítható meg az elhunyt jogszerző vérszerinti gyermekének, a nevelt gyermekének, továbbá a testvérnek és az unokának, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

Az árvaellátás a jogszerző halála napjától a gyermek 16. életévének betöltéséig állapítható meg. Ha azonban a gyermek oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a gyermek 25. életévének betöltéséig folyósítható. Az árvaellátás abban az esetben is megállapítható és folyósítható, ha az árva az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi, vagy 25 évesnél fiatalabb, és a felnőttoktatás keretében folytat tanulmányokat.

Ha az árvaellátás megállapítására a gyermek tanulmányaira tekintettel kerül sor, a jogosultságot nem befolyásolja azon tény, hogy a gyermek a tanulmányokat belföldön vagy külföldön, középiskolában vagy felsőfokú oktatási intézményben folytatja.

Az árva tanulmányait, amennyiben Magyarországon folytat tanulmányokat a köznevelési információs rendszer, illetve a felsőoktatási információs rendszer működtetője hivatalból igazolja a nyugellátást megállapító nyugdíjbiztosítási szerv részére. Ettől függetlenül, a tanulmányok igazolása az Oktatási Hivataltól (1363 Budapest, Pf.19.) is beszerezhető az erre a célra rendszeresített nyomtatványon. A külföldi tanulmányok folytatását az oktatási intézmény által kiállított igazolással középiskolai tanulmányok esetén évente, felsőfokú tanulmányok esetén félévente, a tanulmányok megkezdésétől számított egy hónapon belül kell igazolni.

Megváltozott munkaképesség címén abban az esetben lehet árvaellátást megállapítani, ha a szülő elhalálozása a gyermek 16. (illetőleg oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató gyermek esetében legfeljebb a 25.) életévének betöltése előtt következett be és a gyermek ekkor már megváltozott munkaképességű személy volt, továbbá abban az esetben, ha az árva az árvaellátás folyósításának megszűnése előtt vált megváltozott munkaképességűvé. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy amennyiben a gyermek a jogosultság megszűnése előtt megváltozott munkaképességűvé válik, az árvaellátás az életkorára tekintet nélkül megilleti.

Fontos kiemelni, hogy amennyiben a 16 év alatti gyermek árvaellátás iránti igénye az elhunyt jogszerzőre meghatározott szolgálati idő hiányában kerül elutasításra, az eljáró nyugdíjbiztosítási szerv hivatalból kivételes árvaellátás megállapítása iránti eljárást indít.

Az elhunyt jogszerző jogán szülői nyugdíjat lehet megállapítani a jogszerző szülői, nagyszülői részére, ha a szülő, nagyszülő a gyermekének, unokájának halálakor megváltozott munkaképességű volt, vagy a 65. életévét betöltötte, és a szülőt, nagyszülőt a gyermeke, unokája a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta. Túlnyomó részben eltartottnak az minősül, akinek a nyugellátása, a gyermeke, unokája elhalálozásának időpontjában nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (2014. évben havi 28 500 forintot). Abban az esetben, ha a szülői nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük egyenlő arányban meg kell osztani.

A szülői nyugdíj annak a szülőnek is megállapítható, aki a gyermeke halála időpontjában nem volt megváltozott munkaképességű, de az elhalálozástól számított tíz éven belül megváltozott munkaképességű válik és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

A szülői nyugdíj a jogszerző halála időpontjától a megváltozott munkaképesség tartamára jár.

Az árvaellátásra, szülői nyugdíjra való jogosultság tekintetében megváltozott munkaképességű az a személy, akinek az egészségi állapota legfeljebb 50 százalék. Az egészségi állapotot a rehabilitációs szakértői szerv vizsgálja és a felülvizsgálatról, illetve annak eredményéről szakhatósági állásfoglalást állít ki. Azt a szülőt, aki 65. életévét már betöltötte orvosi vizsgálat nélkül is megváltozott munkaképességűnek kell tekinteni.

Az árvaellátás, szülői nyugdíj megállapítása iránti igényt, amennyiben a jogszerző nem saját jogú nyugdíjasként hunyt el, az igénylő lakóhelye szerint illetékes fővárosi/megyei kormányhivatal nyugdíjbiztosítási igazgatóságánál kell előterjeszteni az erre a célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével.

Abban az esetben viszont, amennyiben a jogszerző saját jogú nyugdíjasként (ideértve a korhatár előtti ellátást, szolgálati járandóságot, balettművészeti életjáradékot és az átmeneti bányászjáradékot is) hunyt el, az árvaellátás, szülői nyugdíj megállapítása iránti igényt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál kell előterjeszteni. A nyomtatványok – K11, K12 számú űrlapok – letölthetőek az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság honlapjáról is (www.onyf.hu).

Ha az árva nagykorú, igényét sajátkezű aláírásával ellátott igénybejelentő lapon kell előterjesztenie, a 18. életévét be nem töltött árva esetén a gyermek törvényes képviselője, a gondnokolt nagykorú árva esetén pedig annak gondnoka jogosult az árvaellátás megállapítása iránti igény előterjesztésére.

Az igény előterjesztésével egyidejűleg, árvaellátás esetén mellékelni kell, egyebek mellett, az igénylő születési anyakönyvi kivonatát, az elhunyt jogszerző halotti anyakönyvi kivonatát, 16 év feletti árva esetén a köznevelési vagy felnőttoktatási intézmény által kiállított iskolalátogatási igazolást. Szülői nyugdíj iránti igénybejelentés esetén, egyebek mellett, az elhunyt jogszerző születési és halotti anyakönyvi kivonatai, ha az igénylő gondnokság alatt áll, a gondnokkirendelő határozatot kell mellékelni.

Forrás