Egy cég irodát bérel, a bérleti díj mellett külön fizeti a bérbeadó nevére szóló közös költséget és telefonszámlát. Elszámolható ez költségként?

„Egy kft. bérel egy irodát magánszemélytől, melyről számlát ad a magánszemély. A kft. vállalta a közös költség fizetését, melyről csak egy csekk van, hogy kifizette, de nem a cég neve van a csekken, hanem a főbérlő neve. Továbbá az irodában van egy telefon, melyet szintén fizet a kft., de a számla szintén a főbérlő nevére szól” – írta le a szituációt olvasónk. Így folytatta: „Természetesen megoldás a jövőben, hogy írassák át a cég nevére a telefont, és akkor nincs probléma az elszámolással, de visszamenőlegesen mit lehet tenni? Elszámolhatja költségként? Ha igen, akkor kell-e adózni utána (például tao-növelő tétel) vagy sem?”

A bérleti díjakra, illetve az azzal összefüggésben a társaság által kifizetett közös költségre, telefonszámlára is igaz, hogy a könyvelésben csak a vállalkozás nevére szóló számlák, bizonylatok alapján elszámolt tételek jelenhetnek meg. Jelen esetben a probléma jövőbeni megoldás lehet az, ha a telefonszámlát átíratják a bérlő kft. nevére.

Ugyanakkor a korábbi időszakokra vonatkozóan a bérbeadó hibásan állította ki a számlákat! Amennyiben a bérleti szerződésben úgy állapodtak meg a felek, hogy a szóban forgó költségeket a bérlő a bérleti díjon felül megtéríti a bérbeadónak – ez minden bizonnyal így szerepel a szerződésben –, akkor a bérleti díj mellett a bérbeadónak az általa közvetített szolgáltatást és áthárított díjakat (telefon, közös költség) is tovább kellett volna számláznia, az ő nevére szóló bizonylatok alapján.

Mivel a ténylegesen lezajlott ügylet – a valós gazdasági esemény – az volt, hogy a bérbevevők a szóban forgó tételeket kifizették, a bérlőnek a korábbi számlákat helyesbítenie kell a fentieknek megfelelően. A korrigált számlák alapján a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek az adóalappal szemben figyelembe vehetőek.

Ugyanakkor az esetlegesen térített, de nem a vállalkozás érdekében felmerült tételek azon személy adóköteles jövedelmeként esnének adózás alá, aki helyett azt a cég kifizette – jelen esetben a bérbeadó magánszemély egyéb jövedelmeként kell(ene) az adóterhet megállapítani (Szja törvény 28. §).

A probléma jelen helyzetben az, hogy a telefonszámla, a közös költség befizetését igazoló csekk a magánszemély nevére szólnak, így a kft. hitelt érdemlően nem tudja bizonyítani, hogy azok pénzügyi rendezése a kft. által történt.

Sőt, a cég nevére szóló bizonylatok hiányában egyrészt az adóalappal szemben elszámolt költségek sem jogszerűek – meg kell növelni az adóalapot –, ráadásul a kft. pénztára is hiányt mutat, amit nem tudnak igazolni. (E hiányt egy esetleges adóellenőrzés a tagok által bizonylat nélkül – és így adó- és járulék fizetését is mellőzve – felvett jövedelemnek is minősítheti.)

Az Szt. 14. §-ának (5) és (8) bekezdései szerint a számviteli politika keretében el kell készíteni – többek között – a pénzkezelési szabályzatot, illetve részletezi, hogy mit kell annak mindenképpen tartalmaznia. A számviteli törvény elvárásainak megfelelően a szabályzatban arra is ki kell térni, hogy mi a teendő akkor, ha a pénztárból pénz „tűnik el”, azaz hiány van.

A hiány észlelésekor a pénz kezelője (a pénztáros) és a pénztár ellenőrzésével megbízott (a kft. vezetése) vagy a pénztárostól független személy jelenlétében jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben rögzíteni kell, hogy a szóban forgó összeg “eltűnésének” mi lehetett az oka, a pénz őrzésének a feltételei biztosítva voltak-e, mennyi, milyen összegű pénz és egyéb érték hiányzik a pénztárból, a pénztárhiányért ki, milyen mértékben tehető felelőssé stb. (A kérdésben szereplő társaságnál ugyan nem ez a helyzet, de ha bűncselekményre utaló jeleket állapítanak meg – például betöréses lopást –, a rendőrség értesítése mellett, ezeket a jegyzőkönyvben is részletezni kell.)

A jegyzőkönyvben rögzített pénzhiányt annak megállapításával egyidejűleg könyvelni kell.

A pénzhiányt az egyéb ráfordítások között kell – a megállapítással egyidejűleg – könyvelni. A társasági adó alapjának megállapítása során az egyéb ráfordításként elszámolt összeggel akkor nem kell növelni az adózás előtti eredményt, ha a társaság mindent megtett a pénz megőrzése érdekében, a pénzkezelési szabályzatban előírt módon, az általános elvárásoknak megfelelően járt el.

A pénz hiányának megállapításakor felvett jegyzőkönyvet a pénzkezelőnek és a tényállás feltárásában részt vevő másik személy(ek)nek alá kell írnia büntetőjogi felelőssége elismerése mellett.

A társaság vezetőjének írásban kell döntést hoznia arról, hogy a pénztárhiányért felelősségre vonnak-e valakit, ha igen, milyen formában, milyen összegű kártérítéssel, továbbá milyen intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a hasonló esetek elkerülhetőek legyenek.

A társaság vezetője dönthet úgy is, hogy megtérítteti a kárt a felelősökkel (pénztáros) – a kártérítésként megfizetett összeg egyéb bevétel –, vagy a tagok fizetik be a hiányzó összeget. Ez utóbbi esetben azt, mint véglegesen átvett pénzeszközt, a rendkívüli bevételek között kell elszámolni.

Egyébként a kérdésben említett bérbeadó részéről adójogilag bevétel eltitkolásáról van szó, mivel a nevére szóló bizonylatok arról tanúskodnak, hogy a tárgyalt költségeket ő fizette meg, a valójában helyette kifizetett összegek nem jelennek meg az adóalapjában – ahogy az egyébként szabályos lenne, az Szja-tv. vonatkozó előírásai szerint. („Duplázza” az eltitkolt bevételt, ha a bizonylatok alapján a bérleti díjból, mint bevételből bevallásában le is vonja ezeket.)

A szabályos – és végeredményében mindkét fél érdekét szolgáló – megoldás az lenne, ha a bérlő helyesbítené a szóban forgó számláit.

Forrás

Szigorodik az egyéni vállalkozók és az őstermelők veszteségelhatárolására vonatkozó szabály. Osztalékjövedelem lesz a kisadózó vállalkozások tételes adóját választó vállalkozások kisadózóként be nem jelentett tagjainak kifizetett nyereség összege. Tágulnak a családi adókedvezmény igénybe vételi lehetőségei, ugyanakkor szigorítás, hogy a következő év során minden kedvezményezett eltartott részére adóazonosító jelet kell igényelni. Jövőre jön az új házasok adókedvezménye – egyebek mellett ezeket a változásokat hozza a 2015. évi adócsomag.

A családi kedvezményt érintő változások közül a kétgyermekesek kedvezményének fokozatos növelése a legfontosabb, noha a kedvezmény emelése csak 2016-ban kezdődik el, s 2019-re kétszereződik meg. Ugyanakkor 2015-től lépnek hatályba a következő módosítások:

– a kedvezmény érvényesítése szempontjából jogosultnak számít a családi pótlékra jogosulttal közös háztartásban élő, családi pótlékra nem jogosult házastárs (például nevelőszülő, gyám házastársa) is, így már év közben az adóelőleg megállapításánál lehetővé válik a közös érvényesítés;

– a kedvezményre saját jogán jogosulttal (például rokkantsági járadékban részesülő magánszeméllyel) közös háztartásban élő hozzátartozó (például testvér) is megoszthatja házastársával, élettársával az adóbevallásában év végén a kedvezmény összegét;

– a kedvezményt mindenfajta rendszeres jövedelem (például megbízási díj, tiszteletdíj, bérleti díj) adóelőleg megállapításánál figyelembe lehet venni, akkor is, ha a magánszemély egyénileg fizet a negyedévet követő hó 12-éig adóelőleget rendszeres jövedelem után;

– a családi járulékkedvezmény éves elszámolásakor a visszajáró, illetve a még igényelhető járulékkedvezményt a személyi jövedelemadó javára/terhére kell rendezni;

– a 2015. évi bevallásban, munkáltatói elszámolásban, majd 2016-ban az adóelőleg-levonásnál csak az adóazonosító jel közlésével (a T34-es nyomtatványon igényelhető) lehet a kedvezményt érvényesíteni, a természetes azonosítók a továbbiakban nem lesznek elfogadhatók (ez a szabály például arra a gyermekre is vonatkozik, aki a határon túl él, de a szülei Magyarországon veszik igénybe a családi kedvezményt).

Új adóalap-csökkentő kedvezmény (31 250 forint) jár 2015-től minden házaspárnak, akik esetében legalább az egyik fél 2014. december 31-e után az első házasságát kötötte meg, a házasságkötés hónapját követő hónaptól 24 hónapon keresztül. A kedvezmény akkor is érvényesíthető, ha a házasság megkötésekor a felek bármelyikének, vagy kettejüknek közösen már van gyermeke, és ezért jogosult(ak) családi kedvezményre. Ilyen esetben az első-házas kedvezmény sorrendben megelőzi a családi kedvezményt, de ahhoz hasonlóan közös nyilatkozat alapján az előleg levonásánál is figyelembe vehető, illetve közösen is érvényesíthető.

Az első-házas kedvezménnyel legfeljebb a családi kedvezményre való jogosultság kezdő hónapjáig lehet élni. Ilyen esetben a házas-kedvezményt a családi kedvezményt megelőző sorrendben lehet levonni, mindaddig, amíg magzatra tekintettel vagy gyermek örökbefogadása esetén a házaspár további családi kedvezményre válik jogosulttá. A nevelőszülői minőségben keletkező új jogosultság ugyanakkor nem szakítja meg a házas-kedvezmény időtartamát. Ha viszont a 24 hónapos időtartamon belül felbomlik a házasság, a fennmaradó hónapokra mindkét fél jogosultsága megszűnik.

A béren kívüli juttatások kedvezményes keretösszege (amelynek 1,19-szerese után a munkáltatónak kell 16 százalék szja-t és 14 százalék ehót fizetnie) éves szinten a jelenlegi 500 ezer forint helyett jövőre 200 ezer forint, SZÉP-kártya támogatás esetén 450 ezer forint lesz (a munkaviszonyban töltött napokkal arányosítva). Ebbe minden, a munkavállalónak, és rá tekintettel más magánszemélynek az adóévben adott béren kívüli juttatás beleszámít, ugyanakkor az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba úgynevezett célzott szolgáltatásra utalt munkáltatói adományt nem kell figyelembe venni.

Az értékhatárt meghaladó juttatások után a magasabb ehót a juttatást követő hónap 12-éig kell megfizetni. Ellenben a 2014. december 31-én hatályos rendelkezést kell még alkalmazni, ha 2014-ben a juttatások éves összege az 500 ezer forintos keretösszeget, vagy annak arányos részét meghaladta (azaz a társas vállalkozásoknak ezt a kötelezettséget a 2015. május havi ’08-as bevallásban kell feltüntetni, illetve eddig kell az ehokülönbözetet megfizetni).

A változások másik csoportja az üzleti biztosításokra vonatkozó fogalmi, értelmezési kérdések megoldását szolgálja, ami elsősorban a biztosítók munkáját segíti elő. Érdemi változásként kell kiemelni, hogy:

– Hároméves átmeneti időszak után, 2017. december 31-ét követően megszűnik az úgynevezett teljes életre szóló, visszavásárlási értékkel rendelkező életbiztosítások kifizető által fizetett díjának adómentessége. Az adókötelezettséget időben előre hozva (a díjfizetéshez rendelve) a kifizetőnek kell azt teljesítenie az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó szabályok szerint. A biztosítói kifizetésekből viszont a hozamrész kamatjövedelemként lesz adóköteles, illetve – a szerződéskötéstől számítva meghatározott idő elteltével – adómentes.

– Amennyiben a nyugdíjbiztosítás (mint alapbiztosítás) kockázati biztosítási díjrésze (ilyennek minősül a nyugdíjbiztosítás kötelező elemét jelentő haláleseti és egészségkárosodási kockázat) meghaladja az alapbiztosítás (tehát, a kiegészítő biztosítások nélküli) teljes díjának 10 százalékát, akkor 2015. január 1-jétől az alapbiztosítás kockázati biztosítási díjrésze alapján adó-visszatérítésre jogosító nyugdíjbiztosítási nyilatkozat nem tehető.

Az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelő egyes adóévekben keletkező veszteségének későbbi elszámolhatóságát érintő változás értelmében – a társasági adó alanyokhoz hasonlóan – a jövőre és azt követően keletkező elhatárolt veszteséget nem korlátlan ideig, hanem csak a következő öt év (de legkésőbb a tevékenység megszüntetésének éve) adókötelezettségének megállapításánál lehet majd figyelembe venni.

Ez a korlátozás nem vonatkozik a 2015. előtt keletkezett, még nem érvényesített elhatárolt veszteségre, mert arra tíz évig (utoljára a 2025. adóévben) még megmarad a jelenlegi feltételek szerinti előírás.

A vállalkozói jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozónak – a társasági adóalanyokhoz hasonlóan – bizonyos kivételekkel, legalább az úgynevezett jövedelem-(nyereség-) minimum után kell vállalkozói személyi jövedelemadót fizetniük, ha el akarják kerülni az adóhatóság kockázatelemzésen alapuló ellenőrzését. A jövedelem-minimum ez ideig az eladásra beszerzett áruk és a változatlan formában továbbértékesített, továbbszámlázott szolgáltatás értékével csökkentett vállalkozói bevétel 2 százaléka. A módosított előírás szerint a jövő évtől már nem lehet levonni ezeket a tételeket, vagyis az összes bevétel 2 százaléka lesz a jövedelem-minimum.

Az európai uniós jogszabályokkal összhangban a szja-törvény is kiegészült azzal, hogy az egyéni vállalkozók, mezőgazdasági őstermelők által érvényesíthető kedvezményeket mely uniós rendeletek alapján kell minősíteni.

Kiegészültek a külföldi pénznemek forintra történő átváltási szabályai. Eszerint:

– Az áfaalany egyéni vállalkozók azon az árfolyamon számítják át bevételeiket és kiadásaikat forintra, amelyet az adott ügyletben az áfa alapjának forintra történő átszámításához alkalmaznak.

– A nyugdíjbiztosítások esetében 2015. január 1-jétől az adóról való rendelkezés alapjául szolgáló összeg meghatározásakor a nem forintban fizetett biztosítási díjat az adóév utolsó napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamon, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamon kell forintra átszámítani. Ez már a 2014. évi befizetésekről kiadott igazolásoknál is alkalmazható.

A kiküldetési rendelvény fogalma kiegészült úgy, hogy a jövőben az előírt adatokat tartalmazó, zárt rendszerben előállított és kezelt, elektronikus úton előállított bizonylat is kiküldetési rendelvénynek minősül.

Fontos változás továbbá, hogy az akadálymentesítésre adott munkáltatói támogatás is lakáscélú felhasználásnak minősül, így adómentesen támogathatók e címen a fogyatékos magánszemélyek is.

Végül, de nem utolsó sorban a katás vállalkozásokat érintő jelentős módosítás, hogy osztalékjövedelemmé vált a kisadózó vállalkozások tételes adóját választó vállalkozások kisadózóként be nem jelentett tagjainak kifizetett nyereség összege.

Forrás